Normális ha az anyám, NEM az anyósom, hanem az anyám így "viselkedik" velünk és a gyerekeimmel?
Röviden: egyke vagyok, 10 éve férjnél, kb 3 évig sokat veszekedtem a férjemmel mert mint utóbb rájöttem anyámék tömték a fejemet.
3 év fejtágitás után jött 2 év tűrés, majd a köv pár évben lassan ahogy erre rájöttem elkezdtem távolodni tőlük, majd ugye mint ahogy eleve normális lett volna , a férjemmel lettem egy egység, mi lettünk egy család, mi voltunk közös váleményen, és nem én velük, a férjemmel szemben.
Ennek eredménye, hogy megromlott anyámékkal a kapcsolat, de olyan szinten, hogymár találkozni és beszélni sem akarok velük.
Ennek az ka, hogy mára már látom azt amit anno nem, és dühit.
PL. ők senkitől véleményt, tanácsot nem fogadnak el, de ők kérés nélkül oktatnak másokat, minket.
Eljön a házunkba és véleményt alkot olyan dolgokban amirő senki nem kérdezte, és ami ha normális a kapcsolat még lehet bele is fér, de egy ilyen kapcsolatba nem!
PL vettem egy uj mosgépet, miért nem száritosat vettem.( külön vettem száritot MERT én igy akartam). Ennek pl ugy adtak hangot: esett az eső" na akinek volt esze száritosat vett". (jelzem a száritó két napra rá jött meg a futárszolgálattal.
Ilyen és ehhez hasolnók után kitálaltam nekik, abból , hogy miből van elegem, hogy oktatnak okitanak, okoskodnak, holott a saját életüket nincs fogalmuk hogyan kéne élni. Nagyszüleim segitettek nekik egész életükben, hiába dolgoztak állandóan mindketten, elverték a pénzt,elszórakozták, engem 16 évesen egyedül hagytak itthon hogy külföldön héderelhessenek, most meg ott tratanak, hogy 50 évesek unják a munkát, abba is hagyhatnák de nem tehetik mert a sok pénz amit kerestek az elmult 20 évben , mind elverték, a fölöslegesen épitett házukon kivül semmijük nincs.
Szóval pár hó mosolyszünet után próbáltam bár fogcsikorgatva ujra kapcsolatot tartani velük, egy pár alkalommal jo is volt, visszavettek, de eltelt egy hónap és ujra ott tratunk, hogy ha mi nem vagyunk itthon, a nagyobbik gyerekkel és a kicsikkel itt vannak nálunk, a nagylány visszamondja miket mondnak. Nem jo az amit mi eszünk, nem jo amit mi iszunk, ők biztos nem adnának a gyereknek, nem jo a gyerek biciklije, nem jo a kert, nem jo a picibabáknak a tápszere mert büdös, nem jó semmi.
Második hónapban ott tartunk , hogy becézgetem a kisfiam, és az anyám beszól,hogy nem is kopasz még ugyancsak van haja ne mondjak ilyet. (kis kopasznak hivom születése óta, meg kis pogácsafejnek :) erre is beszólt, hogy nem is kövér ne mondjam már.
Önerőből végeztem egyetemet ,ert mint mondtam 16 évesen magamra hagytak itthon, férjemmel együtt több ingó és ingatlant sikerült eddigi rövid életpályánk alatt megszerezni, 3 gyerek boldog szülei vagyunk, 2 autónk van, had nem soroljam, mindenünk megvan ami 30 évesen meglehet sőt!
Erre ők akiknek 50 évesen semmijük a vacak hzukon kivül, folyamatosdan becsmérelnek birálnak, és a nagyobbik gyermekünket ellenünk hangolják annak ellenére, hogy volt már emiatt mosolyszünet is.
Mit tehetek??? A be be szólogatások épp hétvégén voltak, és már ott tartok, hogy látni nem birom őket, utálom őket, haragszom rájuk, soha nem segitettek nekünk, most mégis becsmérelnek bennünket. Miért kellene nekem ezt elviselnem türnöm? A férjemnek miért kéne?
Mit csináljak, ha már olyan szinten tartok hogy a telefont felvenni nincs kedvem, ha látom hivnak, találkozni nem akarok velük de mivel ujra belementem a játékba 2 hónapja ezért most nem tudom hogyan szakitsam meg ujra velük a kapcsolatot.
Ez évek alatt alakult ki, mikor észrevettem, hogy miota nem iszom minden szavukat, azóta nem is fenékig tejfel a kapcsolat.
Továbbá mikor a gyerekünk tgőlük hazajövet érdekes dolgokat kezdett el mondani itthon.
Nincs azzal baj ha elmondja a véleményét, de nekem tegye ne a 6 éves gyerekemnek a hátam mögött.
Továbbá azt sem igazán értem, hogy hamár egyszer gubanc volt ebből, akkor hogyan merik venni a bátorságot két honap után ujra folytatni.
Az, hogy a férjemet kritizálják immáron 10 éve, és miota ő meg én egy véleményen vagyunbk és nem az van hogy van ő és én meg a szüleim, azóta engem is kritizálnak...hát már bocs, de nem tetszik.
Jópárszor hallgattam végig, hogy ő szült engem, rám áldozta az életét a fiatalságát, nekem egy szavam ne legyen.
Nos erre csak annyit tudok mondnai, hogy milyen ember az aki 16 évesen itthon hagyja egyeüld a gyerekét és elmegy, aztán jön és kritizál???
Látom nem nagyon értitek a problémát, de sebaj. köszi a válaszokat
válasza: válasza:A 8. vagyok, tovabb irom, delelött nem ertem ra. Most elolvastam az azota altalad irtakat is, igy tenyleg teljesebb a kep, es meg jobban megertelek!
Nem az a lenyeg, ki milyen hozzank (barmennyire faj is...), hanem hogy mi hogyan viszonyulunk a dologhoz. Mivel erdekelnek a spiritualis dolgok, a leirtakbol ugy tünik, ök energiarablok. (Bioenergetika.) Az lenne a legjobb sztem, ha közömbösen tudnal rajuk tekinteni, nem engedned hatni öket az eletedre. Nem erdekes es nem mervado, amit mondanak, tehat mondjak csak... (A gyereknevelesi problema viszont mar nemcsak rad hat, emiatt ez arra nem vonatkozik!) Nekem ugy tünik, nagyon fontos Neked a szemelyisegük-lenyük...stb, a kerdeseidnel legalabbis meg ki is hangsulyozod ("a nagyszülö, az en anyam"). Erthetö, mert "normalisan" persze h fontos kellene h legyen, de pont amiert ök ilyenek, megsem. Az a kerdes, mennyire hagyod elhatalmasodni az altaluk okozott problemat az eleteden? Mennyire veszed komolyan? Valahogy nem kene problemanak tekinteni, mert ök ebböl nyernek energiat.
Hül.esegebköl pl. ne csinalj magadnak nagy dolgot, eleg csak a nagy dolgokkal foglalkozni (gyerekedre hato dolgokkal). Pl. Viccesen kerdezted, de miert ne vinnel vizet magadnak anyadekhoz? Ezen ne gondolkodj annyit, csak a Te dolgod. (Mindegy, mit szolnak, vagy fontos a velemenyük vagy ahogy rad neznek?? Na ez is lehetne közömbös.) Nem gyakori, de egyebkent en is 10 eve viszem anyosomekhoz, mert ök csak szensavasat vesznek, ami az en gyomromnak nem igazan es ugye kisgyerekeimnek sem a legjobb. Nem tudom, mit mondtak emiatt (ök a hatam mögött), de mara megszoktak. Hogy ezt a kis aprosagban ellentetet latja a gyereked, igazan nem fontos, ezt ö is megszokja (nalunk is ez van).
Az edesseggel kapcs. megkerdeznem, h tudja-e, mi a pco es hogy nem ehetsz ilyesmit, ha igen, akkor "es milyen erzes neked, hogy rosszul erzem magamat?"-pusztan kivancsisagbol, ha a valasza nem, akkor megkernem, nezzen utana, hiszen ö egeszsegügyes. Söt, talan meg örülne is, ha hozza fordulsz, h ugyan mar nezzen utana (mintha Te nem tudnad)... majd amikor sütivel kinal: ezt olvastad, hogy ennem kell? Es meg miket? Ilyenkor arra figyelj, h ne csinalj belöle jatszmat, azaz ne oktasd ki a vegen, h nem igy van, mert a kutya se kerdezte a velemenyedet. (Ha a gyerekedre vonatkozik, akkor neki mondhatod, h erröl elter a velemenyetek a nagyival.)
Es ha megengeded, meg egyet irok, ezen gondolkodj el: anyosom is cukorbeteg, de mar elötte is üzletszerüen sütött masoknak. Rengeteget, es ö ezekböl nem ehet. Valahogy meg tudja allni, nem tudom, hogyan... (Jellemzö modon a csaladjaban senkinek sem jutott meg eszebe utananezni, specialisat sütni neki, a lanyanak sem a majdnem felnött gyerekei mellett. A gyerekem 1 eves szülinapjara neki is fogyaszthatot sütöttem - hihetetlen, de meg vitt is belöle, persze amikor nem latta mas.) Szoval nem egyszerü, de valahogy meg lehet allni... Bar nekem sem sikerült eddig, azert minimalisat ettem a tejfeherjetartalmu finom sütikböl, itt ugyanis rengeteg csaladi összejövetel van es szinte csak ilyeneket sütnek. (Titokban van nalam mas alternativa, a veceben eszek belöle, mert a rokonsagi fok miatt elöttük nem vehetem elö, viszont anyu elött nem erdekel, mit szol, ott elöszedem es azt eszem.)
Az, h a gyereket megkeverik, na ezzel sztem fontos foglalkozni! Megkerdeznem, szeretik-e az unokajukat? Mert ha igen, akkor ugy viselkedjenek vele, ahogy neki(k) a legjobb. Elmondanam, h nem tehetek rola, h mas a velemenyem, mint neked, de a gyerekemnek en vagyok az elsö szamu minta, ezert a legjobb a fejlödese szempontjabol, ha a szülöket tamogatjak a többiek (ö is), megha nem is ert egyet. Tajekoztatni, h ez nem jo a gyereknek, es miert: mert Te (+ferjed) vagy(tok) az elsö szamu minta, es ha ellened beszelnek, nem tudjak, kihez igazodjanak, ez bennük lelki-szemelyisegi zavart okozhat.
Nagyon fontos, h milyen hangnemben, hogyan fejezed ki magadat! A velük kapcsolattartas sztem egy nagy feladat az eletedben, ehhez javasolnam elolvasni az Eröszakmentes kommunkiacio c. könyvet es az Emberi jatszmakat (Eric Berne). Elöbbiben 5leteket talalhatsz arra, hogyan erdemes velük kommunikalni. Pl. erdemes mindig kerdö formaban közölni amit mondassz (igy valaszt kaphatsz, nem vadolsz..stb). Mert ugy tünik, egy energiaharc folyik, Te belemesz a jatszmaba es eközben a lenyeg elveszik, veszekedes van... A jatszmakat azert olvasd el, h jobban felismerd, mibe nem erdemes belemenni. Ezek egyebkent asszem spiritualis könyvek, de nagyon temaba vago es tenyleg segithet.
De mindig tudd: csak a sajat szavaidert, tetteidert vagy felelös, es töled függetlenül van az öve, amiben nincs döntesi jogod. Nem töled függ, hogyan reagalnak, az ö eletük. Ha ök birosaghpz fordulnak, mert pl. nem tetszik az altalad megszabott lathatas, abban igazad van, h a gyereknek nem a legjobb, de ez a mostani helyzet jobb neki? Es igaz, h nem a legjobb neki, ha birosagi ügy lesz belöle, de miattad lesz birosagi ügy? A Te megalkuvasod lenne a megoldas, a megalkuvas=gyereked erdekeiröl (amit csak Te tartassz szem elött a leirtak alapjan), ez ugyan kinek jo?
En korlatoznam a lathatast havi 1 napra, vagyis csak par orara (amit kibirnek naluk), de akkor mindenkeppen ott is lennek! Akkor minden ellenem iranyitott szavukat kijavitanam a gyerekemnek, a gyerekem erdekeben, pl. "erröl mast gondol a mama, mast en". Azt mindig mondhatod, h "velemenyem szerint", "en ugy tudom", "szerintem", tehat nem konkret allitasokat. Utana otthon is beszelgetnenk. Ha nem vagy ott szemelyesen, akkor nem tudod, mit kell vele tisztazni csak veletlenszerüen derülhet ki, ha a gyerek elmondja, tehat a gyerekem erdekeben vagyok ott. (Egyebkent en is ezt csinalom anyosekkal kapcs., bar sajnos neha eliranyitja latohataromon kivülre vagy ha a picit szoptatom, sem futhatok utana, de amennyire tölem telhetö...)
Nem kapcsolodik a temahoz, de ha van idöd, megirhatnad, hogy csinalod, h ilyen gazdag vagy 30 evesen? (Milliok meg föld... En kb 30 eves koromig, egyedülallokent 2 munkahelyen dolgoztam, közben tanultam is, megsem voltam meg ehhez közeli szinten sem... Vajon mit kellett volna mashogy?) Mindenesetre gratulalok!
16 évesene gyeül hagytak elmentek külföoldre lébecolni, én ahogy 18 lettem abbahagytam az iskolát és hajóra mentem dolgozni, ott 2 évig melóztam egyfolytában, haza se jöttem, utána megismertem a férjem és itthon maradtam.A két év alatt keresett pénzt befektettem, nem elvertem mint más aki kimegy külföldre dolgozni. 21 évesen visszaültem az iskolapadba és leérettségiztem a férjem unszolására majd felvételiztem egy egyetem jogi karára amit elis véeztem 4 év alatt levelezőn. Hát igy.
Szüleim mikor hazajöttem és tanulni akartam tovább , hogy legyen érettségim, azt mondták, hogy menjek éjjel dolgozni és nappal tanulni mert ők nem fogják fizetni az biztoshogy nappal iskolába járok és nem dolgozok.
a föld nem volt nagy összeg és nagy mennyiség, de nekem az lett volna mert pl van valami amit "hozok" otthonról, szülői háztól.
Vagy pl visszafizetem a diákhitelemet amit felvettem és még ma is nyögöm.
Node nekik is volt egy lakásunk, eladták, vettek egy romos házat szétverték, az összes pénzüket ráköltötték, aztán az enyémet is, a földet odaadták azért a pénzét cserébe amit szintén a házba öltek, és nem is használnak mert nem itt élnek, két lakás ára, a föld ára és had ne soroljam mi van abban az ingatlanban ami jelenleg frgalmi érték szerint pontosana nnyit ér amennyiért vették a legelején.
Ezért vagyok talán kicsit nagypofával, hogy elszarták az életüket a vagyont mindent,és milyen alapon jön és becsmérel minket.
válasza:Akkor ha jol ertem, a Te külföldön megkeresett penzedböl es azt megforgatva megsokszorozodott penzböl vettel földet, es ezt, ill. a penz is a szüleid hasznaltak fel maguknak? Ha igy van, szomoru... :((
Remelem, tudtam segiteni a tanacsaimmal.
Remelem, sokra viszed meg es gratulalok a kitartasodhoz, ügyessegedhez!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!