Apám feszt terrorizál, akármit csinálok itthon is kapok, meg együtt dolgozunk ott is kapok, ő a főnököm mindenbe belekött. Kiskoromóta terrorba tart már lelkibeteg vagyok 22 évesen, rosszulesnek sértegetései. Mit tegyek sértegetések ellen?

Nagy az egyetértés a hozzászólásokban is...

Csak idézni tudom önmagam:

"Amúgy meg munkahelyet keresel, és elköltözöl. Aztán kiállsz magadért, és teljesítesz, hogy ne kelljen visszaköltöznöd. Ünnepekkor küldesz egy-egy kedves lapot nekik, esetleg -ha meghívnak- meglátogatod őket pár órára.

Másképpen nem fog változni..."

A költözős albérletezős hozzászólók megfutamodást javasolnak.

Oldd meg a konfluktusokat.

Ha még aktuális a kérdés.

Az én apám is ilyen volt. Gyerekkoromban ütött-vágott, szidott, szapult, minden önbizalmam lerombolta. Még inkább rákapcsolt, amikor tizenéves lettem, őrjöngött, ha bármiféle módon jelét adtam, hogy saját életem, egyéniségem van, és kizárólag egy mosolygós robotot kívánt látni, amely szófogadóan és engedelmesen termeli a GDP-t, és alázatosan követi a parancsait.

Aztán én is 22 voltam, amikor az aktuális köcsögösködéséért lebaxtam neki egy olyat, hogy megfeküdt, felpakoltam a cuccaimat, és leléptem. A barátnőm segített találni egy albérletet vidéken, ott kezdtem dolgozni, aztán szép lassan visszaküzdöttem magam Pestre egyedül.

Fater soha nem fogta fel, mit csinált rosszul, vagy hogy csinált-e egyáltalán valamit. Úgy halt meg, hogy ő a tökéletes apuka, aki szereti a gyerekét, mert hiszen adott neki enni. Én meg meghagytam ebben a tudatban, mert reménytelen. És nagyon sok magyar férfi viselkedik így, általános az ilyen "élet-halál bölcs ura vagyok" önkép a körükben. Az ő apja is ilyen volt, gondolom, az övé is... sok-sok generáción át.

Javaslom, keress egy másik munkahelyet, költözz el, és szakíts meg vele minden kapcsolatot. Vagy keresni fog egy idő után, hogy bocsánatot kérjen, vagy nem.