Segítség (továbbtanulás, érzelmi kényszer)? 16/L

Mindig osztályelsô voltam. Kémiából mindig a legjobbak között voltam korcsoportomban a megyénkben, az országban.

A szüleim, rokonaim sokat várnak el tôlem és emiatt én is magamtól. Kiskoromtól valami nagy szeretnék lenni. Pszichológus, kutató, ügyvéd, vegyész.. mindigis doktori címet szerettem volna. A szüleim mindenkinek azzal dicsekedtek, hogy elsôként vettek fel a biológia -kémia tagozatra két éve. Anyukám szakácsnô, apukám nem fejezte be a középiskolát, nem ment neki.

De a baj ott kezdôdik, hogy igazából mindig valami átlagos munkával szerettem volna foglalkozni.. csak így nem lehet. Mindigis arról álmodoztam, hogy sokat keresek, hazaadok sok pénzt hogy ki tudják fizetni a szüleim az adósságokat.. hogy az emberek, akik eddig lenéztek az eszem miatt, megpukkadjanak.. de én nem ezt akarom.

Titkárnô, tanár.. átlagos munkát szeretnék.. nem ért meg senki.

Arra gondoltam, pszichológus leszek elôször, kimegyek külföldre és visszajövök tanárnak. De nem akarom. Tanár szeretnék lenni (kémia, rajz, filozófia).. csakhogy nem keresném még a harmadát sem annak, amit gyerekkorom óta szeretnék.. lenéznének az emberek és mosolyognának hogy nem sikerült.

De sikerülne, tudom. Van eszem.. nagyon jó eszem van elvégezni akár az orvosit, de nem akarom.

Bármelyik pályát választanám, csalódnék. Ha a tanárit, akkor sajnálnám, hogy nem próbáltam meg a nehezebbet, mikor tudom, ment volna. Ha meg a nehezebb választanám, a gyerekkori álmom válna valóra, de utálnám a munkámat..

Nem tudok dönteni..

Ó és a legjobb: Ha pszichológusnak mennék, nem érettségizhetnék (emelten) kémiából, amikor eleve amiatt választottam az iskolát és érte szeretnék élni (de nem lennék vegyész, az unalmas)..

Már nem bírom tovább.. tudna valaki segíteni? Kérem....

16/L