Mit tehetnénk? Annyira sajnáljuk őt

Nincs egyáltalán az anyja ellen nevelve. Csak mi nem ugrunk egyből, ha lehorzsolja a kezét hanem szépen el van magyarázva mi miért történik és megérti. Az anyja pasiját se szereti, mégis mi mindig mondjuk neki, hogy fogadja el, próbálja meg megszeretni.Otthon csokikák meg édességek mennek reggelire nálunk szigorúan normális kaját kap. Nem egy mesevilágba jön, mint ahogy azt gondoljátok. Mindig is az apja volt a szigorúbb, ha rászólt valamiért az anyja már rimánkodott, hogy miért szidja a gyereket. Nálunk szigorúan meg van szabva az esti lefekvés ideje és a délutáni alvás is. Otthon ilyen nincs. Csak egy pár példa arra mikben vagyunk mások. Amiben lazábbak vagyunk az pl. az hogy a földön játszhat, összekoszolhatja magát, megfoghat bogarakat, simogathat kutyát, macskát, ilyenek. Az anyja ezektől frászt kapna, mert mint már említettem burokban neveli. És jogilag jár a péntek este, nem mi találtuk ki hanem a bíróság és az ügyvéd is mondta a válóperen.

A párom meglátása az, hogy pont az van hogy otthon el van kényeztetve amióta a párom nem él ott, és minden meg van neki adva, véve, és eléggé követelőzős lett az utóbbi időben velünk szemben is, de nálunk ilyen nincs.

Szóval nem tudom milyen hibákat követünk el ezzel, azt tudom, hogy a párom nagyon következetes és szigorú apa.

Nekem ebbe nincs beleszólásom nyilván, hisz én csak a barátja vagyok, de ami tény az tény. Én ezt megosztottam veletek, és az eredménye az lett, hogy jól kiforgattátok a szavaimat és még a végén mi vagyunk a gonoszak.

Saját magamból is kiindulhatok, ugyanez volt velem is, mégse vágytam apámhoz, pedig ő aztán elkényeztett mikor nála voltam...De ez egy másik dolog.