Anyám úgy kezel mintha 6 éves lennék és beszélni se lehet vele. Mit tegyek?

Ne értsetek félre, nem képzelem magam olyan nagynak de azért 17 évesen (1 hónap múlva töltöm) már ennél többet szeretnék. Én nem járok sose(!) bulizni mert nem akarok, nem iszok, nem cigizek, nem találkozgatok fiúkkal, nem bukdácsolok iskolában, nem panaszkodik rám senki, ha megkérnek valamire azt megcsinálom. Tehát normális vagyok. Most már van egy barátom, be is mutattam itthon. Hetente csak egyszer tudunk találkozni és csak 8-ig enged el, pedig kaputól kapuig hoz és nem is elmebeteg ő se. A szobaajtómra nem tehetek függönyt, pedig régóta zavar már hogy ha öltözök akkor bélátni de csak most szóltam mert ha már fiút hozok haza akkor szeretnék vele kettesben lenni, akkor is ha csak beszélgetünk mert zavar, hogy mászkálnak és be is látnak. De anya nem engedi. Mindent el akar helyettem intézni, egyedül sehova nem enged csak a városon belül, amit kb 1-1,5 óra alatt körbe lehet sétálni. Utálom ezt a bezártságot, már főleg most hogy van valakim. Nem tehetem ezt szóvá mert úgyse lehet vele megbeszélni mint ahogy mást sem. Neki más véleménye nem számít csak a sajátja. Ha meg elkezdem neki normálisan mondani akkor felkapja a vizet meg én egy taknyos kölyök vagyok és ne szájaljak, esetleg még meg is pofoz. Utálom ezt. Nem túloztam el semmit. Oké, hogy 1 év múlva töltöm a 18-at de addig is kell valami megoldás meg attól, hogy nagykorú leszek tudom, hogy az lesz, hogy amíg az ő házukban élek addig az van amit ők mondanak (pontosabban anya, mert mindig ő parancsol). 18 évesen meg elköltözni biztos, hogy nem fogok tudni, nem úgy működik az, amúgy is akkor még középiskolába fogok járni. Mit csináljak? :/