Mit csináljak a szüleimmel? Már beszélni se tudok velük. Nem mintha eddig tudtam volna (? )
apám is,ahogy hazajön,semmi köszönés,vagy valami,hanem ha én nem köszönök neki előbb,akkor ordibál,hogy miért nem köszönök,utána megmosakszik,meg minden,és beül a tv elé való világot nézni
amúgy a való világról még annyit,hogy én már csak azokat is sajnálom akik nézik
és basszus,akármit akarok mondani neki,mindig rámüvölt,hogy -Kussoljá',nem hallom a tv-t!
persze ha a suliban kapok egy rossz jegyet,akkor is engem szidnak,hogy miért gépezek egész nap(???) ?,meg hogy nem tanulok,közbe én próbálok velük egy annyi kapcsolatot tenni legalább,hogy megkérem,hogy hagy mondjam fel nekik pl a németet,de még jó,hogy akkoris el küldenek a p.csába,mert nem hallják tőlem a tv-t
szerintem már azt se vennék észre,ha egyszer kinyiffannék
mások normálisan tudnak beszélni a családjukkal,engem még le is ordítanak,ha megszólalok
mit csináljak?
13L
Nagyon sajnállak.
Fiatal vagy még, hogy lelépj otthonról, addig csak annyit tehetsz, hogy a minimumra csökkented a konfliktus helyzeteket, mert azok Téged is nagyon kikészítenek.
Próbálj minél többet olyan barátok, emberek között lenni, ahol figyelmet, törődést kapsz, mert ezektől legalább feltöltődsz.
Azért én a helyedben egyszer oda állnék a szüleim elé, lekapcsolnám a tévét és jó hangosan megkérdezném tőlük, hogy tudják-e, hogy létezem, mennyit ismernek a mostani életemből, SZERETNEK-E ????
Na igen ... ValóVilágról inkább ne is beszéljünk! Ez a műsor sok mindenkit jellemez, de senkit sem akarok megbántani, főleg nem ismeretlenül!
Lényegében ezer egy oka lehet annak, hogy egy szülő nem tud hogy viselkedni a gyermekével. Lehet anyagi oka, munkahelyi feszültség, idősebb rokonokkal való gond/aggodalom, házastársi gond.
Bár, te azt írod, hogy kezdetektől nem tudsz velük társas kapcsolatot létrehozni!?
Bár itt inkább édesapádat írod, rá panaszkodsz. Édesanyáddal mi a helyzet? Ő is ilyen? Vagy csak sodródik az "árral"?
Egyébként saját tapasztalatom az, hogy az én családomban sem tudtam a leckét felmondani, főleg nem az idegennyelvet. A szüleim oroszt tanultak abban az időben, mikor fiatalok voltak. Semmi más nyelven nem tudtak akkor még, mikor én jártam iskolába.
A többi tárgyból pedig anyukám néha - néha kikérdezett, de rendszerint sosem jutott rám idő.
Az én családomban apukám reggel 4-től este 7-ig dolgozott, hétvégén meg a saját vállalkozását csinálta (kis bolt akkoriban) reggel 5 -től este 9-ig.
Anyukám pedig hétköznap 8-tól dolgozott délután 6-ig.
Sokszor azt láttam rajtuk, hogy örülnek, ha élnek .. :|
És, most én is így felnőtten, így érzem .. örülök, ha élek! :(
és a nagyszüleid hogy viszonyulnak hozzád? Ök szeretnek? Elkényeztetnek? Odafigyelnek rád?
Mert ha igen (remélem), akkor tölts inkább ővelük több időt!
Ha már a szüleid elhanyagolnak.
(Csak mert ezt a viselkedésüket nem nevezném a részükről törődésnek..)
köszönöm a válaszokat
10:40 a nagyszüleim már nem élnek,egyedül az apám apukáját ismertem,de ő is,vagy 6-7 éves koromban elhunyt :(
és apám anyja meg akkor halt meg,amikor lehettem vagy 1 éves vagy még annyi se
szóval rá nem is emlékszek
anyám szülei meg már rég nem éltek,mikor megszülettem :S
10:01 mondjuk ez igaz,van egy rakás számla,amit be se fizettünk,...de azért azt is birom,hogy ha pont van egy kis pénz itthon,akkor anyámék rögtön mennek a boltba nagybevásárlást tartani és múltkor is vettek egy porszivót,amikor pont nem volt rá semmi szükségünk....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!