Köteles vagyok-e szeretni a szüleimet? Milyen kapcsolatban legyek velük?
Anyám olyan dolgokat követett el, amik az életem végéig a bögyömben maradnak (pl. az öcsémet ráuszította a hugomra és megverette vele csak azért mert az arcába mondta hogy álszent). Nagyon durván manipulatív személyiség, sajnos egy veleéig gonosz, önző nőszemély - erre sajnos csak az utóbbi években jöttem rá. a legnagyobb baja szerintem hogy apám egyszer sem rakta meg az ágyban, ezt onnan gondolom hogy mindenkinek igyekszik a jókedvét módszeresen elrontani. Minket tesókat pedig meg akar osztani hogy harcoljunk a "szeretetéért", teszi ezt lassan évtizedek óta.
K.ára unom az állandó önsajnáltatását, mártíromkodását. Hánynom kell lassan a szövegétől.
Utálni nem utálom, de tisztelem, mint anyát. Ő szült. de tevékenységének köszönhetően az évek alatt kihűlt bennem a szeretet, ha volt ilyen egyáltalán iránta (olyan szinten, hogy már (fiú)gyerekként végérvényesen kiábrándutam a női nemből, már ha értitek mire célzok ezzel...). Évek óta nem öleltem meg, jóformán taszít a közelségének is a gondolata. Nem bízom benne, semmit sem mondok el neki, aki én vagyok. Szerencsére 300 km köztünk a távolság, heti 1xi formális telefonbeszélgetés van csak, de ez már rutin. elmondja a magáét, mondok valami sablonosat és ennyi.
Nem bízom benne, gyanakvóan telintek rá sajnos. Minden megmozdulásában a manipulációt keresem és ez sajnos rányomta már a bélyegét az emberi kapcsolataimra is (még akiben 100%ig megbízhatok, arra is sokszor gyanakszom hogy mégis átver)
Apám régebben asszisztált a hülyeségeihez, anyám sikeresen manipilálta őt is, de mikor őt is fúrni kezdte, gykolratilag ellene is fordult és "nyírja". Most már bezzeg jó lennék apámnak, én lennék az, akihez menekülni lehet. Vicces fordulat, gyerekkoromban meg párban aláztak.
Egyáltalán nem hiányzanak, örülök hogy ilyen távol kerültem tőlük. de mégis valahol sajnálom őket, de talán ez szánalom. nem értjük és nem is akarjuk megérteni egymást, tele vagyunk előitéletekkel egymással szemben talán.
Köteles vagyok-e szeretni a szüleimet? Szerintem nem. Elég ha emberként megadjuk neki a tiszteletet, de sokszor - bevallom - még ez is nehezemre esik. Felnőttem és a saját életemet élem, amibe semmi beleszólásuk nem lehet és ez a legnagyobb fricska amit feléjük dobhatok.
Viszont legalább felneveltek... ez pluszpont
válasza:Nem, nem vagy köteles szeretni őket, a szeretetet nem lehet erőltetni. Egy szülőnek nem elég ha annyit tesz hogy világra hozza gyermekét, hanem tenni is kell érte, hogy erős legyen a szülő-gyermek kapcsolat!
Ha úgy érzed, a szüleid nem tettek eleget érzelmileg, akkor nincs miről beszélni, de viszont tisztelni kell őket, mint szülőket!
válasza:Titokban van még pár tesóm?
Nem fogja beismerni soha, h ő hibázott. Akkor is a gyerekei lesznek a szarok, ha mind egybehangzóan uazokat a problémákat hozzátok fel nekik. Nem volt érett a szülői szerepre mikor születettetek és versenytársat lát bennetek. (Gondolom van egy kedvenc is)
Egyébként teljesen átérzem a problémát, az én anyám is uilyen. Hozzáteszem kifelé adja a mintaanyát.
válasza:Anxám dettó...tehetetlen vagyok vele szemben, már évek óta feladtam, hogy rendeződjön a kapcsolatunk. Olyan mint egy idegen, megölelni sem tudom. Ez már így marad...
40/N
válasza: válasza:Az utolsó mindent leírt.
Ne legyen emiatt bűntudatod.
Sokan egyébként ebből a bűntudatból kifolyólag követik el az orbitális hibákat, hogy visszafogadják az illetőt, elnézőek vele stb. holott az ugyanúgy megcsinálja a disznóságait sokadszorra is. Mert úgy gondolják ez a szeretet, mert így illik, miközben futnának ki a világból, de nem mernek másként tenni, mert félnek, hogy meg lesznek bélyegezve, hogy 'nem szeretem anyámat, apámat, testvéremet', és egy utolsó hálátlan dögnek fogják őket nevezni. Pedig bármilyen elcsépelt, érzelmeket kierőszakolni NEM lehet.
És bizony van aki sokkal boldogabb, nyugodtabb életet él, a szülei, rokonai nélkül.
válasza:Ha így kérdezed, akko már eleve baj van. Köteles vagy adózni, betartani a törvényeket, nevelni a saját gyerekedet és nagyjából ennyi.
Szeretetet nem lehet "kötelességből" adni, tettetni. A szüleid érdeme, hogy mennyi szeret van benned irántuk. "Legalább" felneveltek? Az volt a legminimálisabb, amit mint szülőnek KÖTELESSÉGÜK volt. Ezért ne legyél hálás.
Lásd még Susan Forward: Mérgező szülők c. könyvét
válasza:köszönöm a válaszokat. skat töprengk rjtuk, és azt hiszem át kell gondolnom a viszonyomat velük (ezt a "legalább" érzést biztosan kiírtom magamból). Húsvétkor megyek haza majd, illedelmes leszek, tárgyilagos és távolságtartó. Éreztetem, hogy az utóbbi időben mennyit változott a személyiségem. És ha ez nem tetszik nekik akkor sajnos tovább kell távolodjak tőlük. Nem lesz lelkifurdalásom miattuk.
Drukkoljatok hogy zökkenőmentesen fusson le a húsvéti kör. Próbálom majd hasnonsan eltölteni, bringázás, régi ismerősökkel sörözés, stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!