Miért nem engedi az anyukám, hogy úgy öltözzek, amilyen a stílusom?
15 éves rocker lány vagyok. Jól tanulok, kulturált vagyok, nem iszok, nem cigizek, nem káromkodok, ápolt vagyok. Nem is hordok olyan drasztikusan kinéző cuccokat, nem járok csupa feketébe. Viszont úgy érzem, ég így is csalódást okoztam anyunak. A tíz centis sakú cipőkben, erősen dekoltált rövidujjúkban járó, kivakolt arcú lányokra a mindig mondja, hogy "nézd, milyen csinos/szép!" Engem még soha, egyszer sem dicsért meg. Mikor próbáltam neki elmondani, hogy milyen napom volt a suliban (sose mondom el amúgy, mert nem érdekli), meg hogy az egyik sulistársam azt mondta, hogy szerinte szép arcom van és az alkatommal elmehetnék modellnek, akkor visszakérdezett ilyen kétkedő hangnemben, hogy "te?!" Ez elég rosszul esett... Meg az olyan ruhát nem vesz meg soha, ami az én stílusom lenne. Nincs is túl sok érzékem ahhoz, hogy divatcica legyek. Válaszhatok, hogy vagy nincs ruhám, vagy olyanba járok, amiben kényelmetlenül érzem magamat. Szinte mindig lehajtott fejjel járok, utálok egyedül végigmenni bárhol. Ha nevet valaki vagy mosolyog, akkor egyből azt hiszem, hogy azon, hogy milyen furán állnak nekem ezek a ruhák. A legjobb barátnőmmel szoktam (a zsebpénzemből) vásárolni menni, aki szintén rocker, csak ő úgy öltözik, ahogy szeretne (persze azért normális kereteken belül). Vele mindig úgy mentünk, hogy anya nem tudta, mit fogok venni, különben nem engedett volna el. Már a zsebpénzem elfogyott és se tavaszi, se nyári ruhám nincs. Anya meg az előbb kijelentette, hogyha "ilyen fekete, ronda cuccokat" veszek, akkor nem ad pénzt. Oké, természetesen értem, hogy lényegében az ő pénze, ő maga kereste. De én meg ezért ne merjek utcára menni? Nem olyan ruhákat veszek, amik "undorítóak és primitívek" lennének... Nagyim velünk él, és ő is mindig ilyen megjegyzéseket tesz. Nálunk a családba mindenki ilyen "tuc-tuc-nyek-nyek" zenéket hallgat, rockot csak én. Soha nem szólom le az ő ízlésüket, én viszont még csengőhangnak se állítok be rockot, mert lehurrognak. Hogyan kössek velük kompromisszumot? (Csak nyáron tudok már pénzt szerezni diákmunkával, addig meg mit vegyek fel? Próbálokztam kutyasétáltatással meg ilyenekkel, de olyan környéken lakom, ahol senki nem bízik senkiben sajnos. Mondtam, hogy visszafizetem, de rávágta, hogy "nem kell, de pénz nem ad".)
Már mondtam anyának, hogy lehet huszonéves koromra én leszek az egyik legnőiesebb lány, akit ismert, meg lehet, hogy kinövöm. Erre az a válasza, hogy "de bele se kezdejek". Ha nem most "élem ki magam", akkor öregkoromra meg azon fogok keseregni, hogy nem tettem meg, mint ahogy ő is.
válasza:15 evesen, sajat kereset nelkul ugy oltozol, amilye ruhat kapsz. Ha lesz sajat beveteled, majd akkor vehetsz ilyen ruhakat.
Anyukad valoszinuleg a noies oltozkodest szereti, es rajtad is azt latna szivesen, nem a rockeres dolgokat. Ha megprobaltal vele beszelni, de o ellene van, akkor nem tudsz mit tenni.
válasza: válasza:Én sem értem, miért akar beleszólni abba, hogyan öltözz. Elvileg az lenne a feladata, hogy azt a körülményt biztosítsa, amiben te jól érzed magad és nem azt, ami neki kényelmes.
Szomorú, hogy egy anya is képes megkeseríteni a saját gyereke életét, ahelyett, hogy segítő kezet nyújtana.
Nincs valaki felnőtt, aki tudna vele erről beszélgetni? Pl. a barátnőd szülei hogyan viszonyulnak ehhez? Ha őket nem zavarja, lehet velük kéne kitalálni valamit.
válasza: válasza: válasza:Üdv a rockerek világában! Minket sose fognak normálisnak nézni, sajnos. :D A te korodban én felemás hosszú szárú csíkos zokniban,kockás szoknyában, és felemás tornacipőben jártam református iskolába, a nyakamban igazi kutyanyakörvvel...Anyukám mondjuk csak mosolyogva nézte az egyéninek is jóindulattal mondható stílusomat. Ma 24 éves tanító néni vagyok, magassarkúval és blúzokkal... :/ Hiába, ez is én vagyok.
Sajnos amíg anyukád így áll hozzá, nem marad más, mint a zsebpénzedből betérni a turkálókba, ott fantasztikus rocker dolgokat lehet kifogni fillérekért, érdemes megnézni! Ne hagyd,hogy elnyomják a stílusodat! Menj el diákmunkára nyáron, ha van lehetőséged, és ruházd fel magad! Kitartás, hosszú, nehéz évek állnak előtted! :) Plázacicából 12 egy tucat...
A rocker örökké az marad... Még ha megvénül, mint én, akkor is. >:)
válasza:Átérzem a helyzeted :/
Én mondjuk 12 évesen kezdtem el az öltözködésemben is kifejezni az ízlésemet, azt hiszem szegény anyunak nehéz dolga lehetett elfogadni :D
Nálam is mondták, hogy majd kinövöm... meg volt pár kisebb-nagyobb veszekedésünk a ruhákról (sosem voltam kihívó, egyszerűen csak fekete cuccok, vagy zenekaros felsők). Aztán ahogy teltek az évek, és idősebb lettem, szerintem beletörődött, hogy hát evvan, van egy buggyant gyereke :D A végére már annyira belejött, hogy együtt jártunk vásárolni, vagy ha egyedül ment turiba, egy rakata fekete meg csipkés cuccal állított haza. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire ellenezte az ilyesmit, nagyon megenyhült. Lehet nálatok is idő kérdése.
Valamint amikor "kinőttem" a fiús, csak zenekaros pólós korszakomat, nagyon klassz nőies(ebb) cuccokat is kezdtem hordani. A (mindjárt) 12 év alatt formálódott a stílusom, de az alap megmaradt, csak vegyítem (többségében fekete, de ha olyanom van akkor tündéres vagy hippis, folkos, szeretem a bőr alapanyagokat is, vagy már a földszínekkel is megbarátkoztam /barna, szürke, zöld árnyalatai/ ).
Próbáljatok kompromisszumot kötni, vagy komolyan leülni beszélgetni, hogy te mennyire rosszul és feszélyezve érzed magad, ha olyan ruhában kell lenned, ami nem tetszik.
Kitartást!
23/N
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!