Apámmal rég megromlott a kapcsolatunk, de utóbbi 3 hétbe egymáshoz se szólunk. Nagyon durva veszekedés volt. Mit tegyek?

Évek óta bolond, mindenki útálja, csak elválni meg nem tud anya, mert itt van minden, ami a munkájához kell. Apám meg nem megy el, meg ki se fizetné. Egy utolsó senkiházi ember. Emberszámba se veszem. Mindenki utálja a családba, csak aki havi 1x találkozik vele, az kibírja. Én besokalltam, 3 hete nem szólok hozzá, egyetlen egyszer szóltam, akkor is csak annyi volt, hogy hol van öcsém. Ő persze azóta is kötekszik, napjába többször is szekál. Nem érdekel, már lepereg. Csak kezdem unni. A kapcsolatunk megjavulni már nem fog, ez csak rosszabb lesz. Tervbe van a nagyszülőkhöz költözés, de ők ketten élnek 140.000 Ft nyugdíjból, amiből 35.000 meg el csak gázra, szóval azt teljeset felélik. Már mondták, hogy menjek oda, csak az életszínvonalra is hatással lenne... Amúgy van net, meg minden egyéb. A múltkor nekemjött apám, akkor megmondtam, hogy ha hozzámér, kihívom a rendőrséget. Azóta semmi kapcsolat, így nekem a legjobb. Csak van egy kis pénzem, be akartam fektetni, de már régebben se engedte. Szerinte én adjam oda neki. Na arra várhat! Olyan 600-650.000 Ft. Amúgy nem becsül meg semmit, nem csinál semmit, csak amit a fejébe vesz. De azt aztán csinálja, nem baj, hogy moár több, mint egy milliót vert el, és egyre szarabb. Midig elhord mindennek, általába éjszaka jön rá a bolondja, és elkezd ordítozni, vergődni, bőgni, mert mi tönkretettük, meg hogy ő mindent megtett értünk, de mi semmibe vesszük. Én nem is tagadom, semmit nem csinálok, amióta ilyen. Amúgy világéletébe bolond volt. Elhordja mindenkinek a fél várost, senkivel nincs jóba, csak a szemébe nyal, de a háta mögött kibeszél mindenkit. De nekünk a szemünkbe se nyal, csak kötekszik. Ezt az egészet igazából le se lehet írni. Egyszerűen xar a helyzet. Nem tudok itthon mit csinálni, egyfolytába gépezek. Unom, meg útálom, de nem tudok mit csinálni. Elmegyek haverokhoz, ide oda, de nem mehetek minden nap. Nagyszülőkhöz is szinte naponta járok. Amúgy néha elmegyek haverokkal bulizgatni, de nem az én műfajom. Nagyapámékkal (az apjáékkal) sem nagyon szól, 1-2 havonta ha elmegy. Nagyszülők se járnak sűrűbben. Én járok hozzájuk, meg öcsém. Amúgy eltartási szerződésük van apámékkal, de ahogy töltöm a 18-at, meg van beszélve velük, hogy már írjuk is át a nevemre, meg öcsém nevére, mert mi segítünk nekik, ha kell valami. Vagyis inkább én, öcsém csak akkor jön, ha valami nehéz van, amit nagyapámmal nem bírunk el. Ő 72. éves, én 17. Öcsém 15. Én újabban naponta járok, öcsém hetente. Anyám 2 hetente, apám 1-2 havonta. Ha kell neki valami, amit itthon nem tud megcsinálni. Nagyapámnak vannak olyan cuccai, amik néha kellenek neki, csak már nem engedi elhozni, mert ha apám elhozta a szivattyúját pl, nem adta vissza, eladta. Szóval csak ilyen "ember" ő.