Miért háborodik fel mindenki, amikor kiderül, hogy a gyerek az apjánál marad?

szerintem mindenki magából indul ki,és (én is Apukámhoz kerültem és azt is akartam-okokat nem irok-volt)

én nem tudom elképzelni, h ne velem legyenek,de ha az élet úgy hozná,nem cibálnám szét őket,h kettő ide,egy oda..

És biztos nem tudnám anyagi problémaként kezelni! És felfogni sem tudom..

Vannak jó apák!

Én a hozzáállást nem bírom elfogadni!!

Nem felháborító abban az esetben ha anyuka is ugyanolyan részt vállal a gyereknevelésből mint az apuka, ugyanúgy fizeti az apukának a gyerektartást stb. Nyilván nem ez van az esetek nagy részében. Kérdés az is, hogy miért marad az apjánál. Azért mert a bíróság úgy dönt, hogy anyuka nem tudná ellátni és apukának ítélik a gyereket, vagy mert anyuka egyszerűen lemond a gyerekéről, mert új pasija van, elköltözik, új életet, esetleg mentális vagy alkohol problémái vannak és nem is kérdés kettőjük között sem hogy kinél marad a gyerek. Általában az anyával van valami nagy gáz, ha közös mgegyezéssel az apánál marad a gyerek. Normál esetben egy nő nem tudná elképzelni, hogy elszakítsák tőle a gyermekét sokkal nagyobb (főleg ha még kisebb gyerekekről beszélünk) a kötödés anya-gyerek között, mint apa-gyerek között. Nevelésben is általában az anya aki többet tud nyújtani a gyereknek. Míg az apával eljátszik, jól elvannak, szeretik egymást azért a nevelés oroszlánrésze az anyára hárul. Tudom ez nem minden esetben igaz, de az esetek nagy részében így van. Ettől függetlenül az apa is ugyanúgy szereti a gyerekét, de jobbnak látják ha a mindennapokban az anyával van. Nálunk is elváltak a szüleim, anyához kerültünk tesómmal mégis ugyanúgy jártunk apához is, ő is jött értünk mindig. Volt, hogy suli után hozzá mentünk, aztán estefelé meg haza. Az estéket általában otthon töltöttük, de rengeteget voltunk apánál is. Nem csak ilyen heti meg kétheti láthatás. Anyám még mondogatta is, ha mondjuk egy hétig nem mentünk, hogy miért nem megyünk apához is.

Abban az esetben viszont igenis felháborítónak tartom, mint párom esetében is ott az anyuka egyedül maradt albérletben az új párjával. Az új párja nem dolgozott, párom exe se és úgy gondolta a nő hogy jobb helyen lesz páromnál a kislány (na meg nekik is így volt egyszerűbb), eleinte néha elvitte, aztán már könyörögni kellett hogy vigye el mindig volt valami kifogás, hogy most épp nincs pénze kaját venni reggelire a gyereknek, nem tudja hol altatni este stb. 3 éve pedig egyáltalán nem látta a kislányt, mert zavarta hogy én képbe kerültem és én vagyok a lánya mellett. Az ilyen szerintem féreg, oké hogy belátta jobb helye van páromnál a gyereknek de hogy minimális erőfeszítést se tett hogy harcoljon a gyerekéért az nonszensz. Sokszor egyébként az van, hogy a nő kézzel lábbal harcol a gyerekéért a férfiak meg mintha bele lennének törödve a sorsukba, nekik már minden mind1, játszák a mártírt, sajnáltatják magukat ahelyett hogy igenis kiállnának a gyerekükért. Amikor meg a nőnek ítélik a gyereket úgy érzik mintha teljes mértékben elszakítanák őket a gyerektől és sokszor még amikor elvihetnék a gyereket se viszik el. Bocsi ha hosszú voltam vagy zavaros, kicsit fáradt vagyok, de felháborodni maximum az háborodik fel aki nem ismer, vagy nem tudja a dolgok hátterét, mert mindentől függetlenül szerintem normál esetben ha normálisak a szülők akkor az anya mellett van a gyereknek a helye, de ugyanúgy az apjával is napi szinten tartania kell(ene) a kapcsolatot. AMit még utálok amúgy, de ez is más téma csak olvastam itt valakitől, mikor szétválasztják a testvéreket. Nagyobb korban már azt mondom, hogy talán...de óvodásoknál, vagy kisiskolásoknál én nem engedném.

Itt mindenki kikerüli a lényeget!

Mert a nőknek egy igen komoly bevételi forrás, ha jó egzisztenciájú pasassal tudják elvetetni magukat, majd ettől sikeresen elválnak.

Soha életükben nem kell többet dolgozniuk!!

Jön a lé minden hónapban, amiből ki tudják tartani az új bikájukat is!!

Na lehet háborogni.