Mit szólnál ahhoz hogyha fel keresne a fél testvéred?

En kivancsi lennek ra. Nem az o hibaja, h mi tortent a szuleitek kozott. Valoszinuleg o is keresi a gyokereit, a veret.

Talakozzatok, aztan majd latjatok, h mive alakul.

Én is szeretném megismerni, végül is mégiscsak vérrokonok vagyunk. Ráadásul ő megtette az első lépést feléd, és felkeresett. Veszítenivalód nincs, ha nem szimpatikus, vagy nem úgy viselkedik, akkor bármikor megszakíthatod vele a kapcsolatot. Viszont nyerhetsz egy húgot vele, és akár egy kiváló testvéri kapcsolatot is ki tudtok építeni.

És ne feledd, ő is igazi testvér, édesapátok közös.

"Élből" én se utasítanám el. Ismerd meg őt közelebbről, s hagyd, hogy ő is megismerhessen téged. Egyszóval: ismerjétek meg egymást!

Mindenképp adj neki egy esélyt. Aztán ha azt eljátssza, akkor az már egy másik kérdés.

De egy esélyt mindenki megérdemel.Arról pedig ő nem tehet, hogy apád nem bírta a gyászt és az egyedüllétet,és újra megnősült, ahogy arról sem, hogy "becsúszott" ő, akár akarták és tudatosan tervezték, akár tényleg becsúszott, mert nem védekeztek.

Szóval: én egy esélyt mindenképp adnék neki.Tölts vele el egy kis időt.

"Ne neheztelj apádra, biztosan megvolt az oka, amiért "elhagyott" benneteket és nem is keresett."

Ezzel vitatkoznék. Egy szülő sosem fordíthat hátat a gyerekeinek.

De erről viszont nem tehet a féltestvér.

Ez még a jobbik eset.

Ha apám nőjének a lányáról kiderülne, hogy apám gyereke, soha többet rájukse néznék. Csak mert becsapásnak érezném, éveken át tartó becsapásnak, főeg, hogy akkor még együtt voltak a szüleim, mikor megfogant.

De nem hasonlít apára, meg nem olyan szép, mint én vagy a tesóm, sőt csúnya, ez nyugtat meg...

De vele esküszöm többet foglakozik,igaz az anyja kiharcolja a hülyeségeket, mint velem...