Hogyan lehet lerázni egy ilyen nyomulós embert, illetve hogyan kezeljem az itthoni beszólásokat?

Azért olyan nincs, hogy csak úgy ott van, az iskolában, a munkahelyeden, stb - vagy együtt dolgoztok, vagy csak te képzelödsz.

De mindentöl függetlenül fogalmazni megtanulhatnál, illetve a stílusod is igencsak sok kivánnivalót hagy maga után.

Úgy lehet lerázni, hogy egyszer megmondod neki, hogy nem kívánsz vele szóba állni többé, hagyjon szépen békén. Ha ezek után SEM hagy békén, és mindig ott van ahol te, és téged ez félelemmel tölt el, akkor kell zaklatás miatt a rendőrséghez fordulni.

És ne balmáld el a témát, mert lehet, hogy belefutottál egy pszichopatába.

Otthon pedig annyit kell mondnai, amikor ez a téma feljön, hogy köszönöd a magánéleted iránt való nagyfokú érdeklődést, de a továbbiakban nagyon örülnél annal, ha mindenki a maga gondjával törődne.

Ne foglalkozz vele, hogy kik szerettek bele, mert a pszichopaták kiválóan tudnak manipulálni és másokat befolyásolni, mindig a céljaik érdekében.

Ezt komolyan kell venni, sajnos én belefutottam egy pszichopatába. Követett, nem lehetett lekoptatni, telefonon zaklatott. Akkor lecseréltem a számom, azután facebook-on. Letiltottam és álprofilokat csinált, azokon írt... nagyon elszánt volt. Mellette pedig rafinált, mindenzt úgy, hogy ne minősüljön zaklatásnak a jog szerint. Merthogy, próbáltam feljelenteni, ott csak a vállukat vonogatták, hogy idézem: joga van arra sétálgatni, amerre én és még hozzám beszélni akkor is, ha én nem akarom, amíg nem fenyeget, nem alpári. (semennyire nem véd a törvény amíg meg nem késelnek, vagy erőszakolnak!!!)

Azt mondta bájos mosollyal az egyik rendőr, hogy majd megunja. Nem unta meg 2 éven át a poklok poklát éltem ár.

Akkor teljes nevet változtattam, amit a családtagjaimon kívűl nem mondtam el senkinek (és ők tudták ki ez a perverz, hogy s mint és nem adták tovább) aztán elutaztam egy másik városba és ott vettem ki albérletet, ott tanultam.

Az egész életemet fel kellett adnom egy k*cs*g miatt, aki agybeteg és ezért a törvény semmit nem tesz ellene, mert "kezelés alatt áll". Jah, csak a pszichiátriáról is meg tudott lógni, ezek után ne mondják hogy nem veszélyes...

Másfél éve már, hogy megszabadultam tőle, de még mindig görcsben áll a gyomrom, ha eszembejut... és kezdetben az én szüleim se vették komolyan "jaj szegény így próbál udvarolni, de cuki stb"

csak mikor már mindennap kibőgtem a szemem és fogytam 12 kilót... akkor észbekaptak.