Akit gyerekkorában kiközösítettek az iskolában, mennyire volt a szülők által túlféltve?

Egész oviban és ált. suliban olyan voltam, mint egy porcelánbaba. Óvodába alig jártam, mert anya úgy volt vele, mellette van a legjobb helyem. Ez részben igaz volt, mert 6 évesen már folyékonyan olvastam és apukám miatt az angolt anyanyelvi szinten beszélem.

De alsóban sosem voltam kirándulni, nem vettem részt a programokban és nekem az volt a normális. A többiek viszont kiközösítettek, én voltam a stréber, a tanárok és anyuci kedvence. Csúfoltak, piszkáltak és gyűlöltem iskolába járni. 3-szor váltottam sulit, mire 6.-ban rájöttem, hogy járhatok én a világ legjobb iskolájába is, akkor is kifognak nézni akkor, hogyha úgy látják, gyenge vagyok, inkább a tanári kar felé nyitok és a szüleim mindent elintéznek nekem (6.-ban még az anyám bekísért az osztályba, lepakolta a cuccaimat, csak hogy tudja, minden rendben van!).

Gimiben aztán bekerültem a mély vízbe, az ország másik végébe jöttem középiskolába, kollégista lettem. Először anya nem akarta, mondta, hogy majd bérlünk egy lakást és ő is jön, vagy mama ideköltözik velem...

Megmondom őszintén, az első pár hétben gondolkoztam, hogy talán tényleg jobb lenne, mert furcsa volt, hogy hirtelen önálló lettem, senki nem intézte el a dolgaimat, nem hozták ágyba a reggelit és hasonlók.

De idővel rájöttem, hogy ez így sokkal jobb, nem közösítenek ki és mindenki segített az elején. Nemrég volt egy osztálytalálkozó és mindenki, még a volt osztályfőnököm is meglepődött, hogy milyen önálló lettem és őszintén, jó érzés volt.

Nem hibáztatom a szüleimet, mert tudom, hogy csak a legjobbat akarták akkor is, de lehetett volna máshogy csinálni a dolgokat.

Én végig kitoltam 1-12-be a szüleim ezt le se...

Nem csináltak semmit.

Semennyire. A szülők által nemkívánva és gyűlölve volt - bocs a germanizmusért, a Kérdezőnek volt tükör.

Akit kiközösítenek az iskolában, azt általában otthon is kiközösítik - bármely ok miatt. Ahogyan egy ember a családjába kötődik, tartozik, úgy fog később a nagyobb társadalomba is tartozni.

A túlféltésnek semmi köze sincsen a kiközösítéshez, kizárólag akkor, ha a túlféltés mögött valójában gyűlölet és elutasítás áll (ún. túlkompenzálás folyik a szülőben: a gyűlöletét és az utálatát a gyerek iránt túlféltéssel leplezi. Láttam más sok ilyet, sajnos).

3: Szerintem a kiközösítő magatartás jelenti a rosszabb szociális készségeket, míg a befogadó sokkal szociálisabb. Nem?

Kiközösítés a nagyon rossz szociális készségű emberek tevékenysége.

Szóval azt akarod mondani,hogy amelyik gyereket kiközösítik,még otthon se legyen "túlféltve",hanem a szülők is bánjanak vele keményebben.

Érdekes meglátás........

Kiközösíteni a nem átlagos gyerekeket szokták.

Hajszín,bőrszín,nem felel meg a nemi sztereotípiáknak,stb.

Semmi köze a túlféltésnek ehhez.

Azok a gyerekek pont attól lesznek zárkózottak,mert tapasztalták milyen a "minitársadalom".

Ha a szülő pedig tisztában van vele,hogy a gyereke nem átlagos,potenciálisan kiközösíthető,akkor feladta,hogy jobban szeresse,féltse,mint az átlagos társaikat a szüleik.