Miért érzem ezt annyira kellemetlennek?

Anyukámról van szó. Volt már rá példa hogy vásárlásból jöttek (a férjével) és nekünk is hoztak pár dolgot (3an vagyunk, a férjem, a másfél éves fiunk, és én). Nem keresünk sokat, és most pont úgy jött ki a lépés hogy kb 500 forintnyi apróm van de a férjem holnap kap fizetést. Ma anyukám itt volt, és látta hogy már csak pl 5-6 db pelusa van a fiamnak ès egy adag tápszere. Soha nem fordult még elő ilyen, hogy ennyire kifogyunk. Nemrég felhívott hogy mennek vásárolni és vesznek tápszert a fiamnak. Mondtam hogy de nem kellett volna, holnap úgyis veszek. Erre beállítottak egy csomó cuccal, 3 zacskó felvágottal, a fiamnak krémtúró, tejszelet, pelenkát is vettek és persze tápszert. Nem tudtam már hova hálálkodni de ilyenkor annyira ótvarul érzem magamat. Oké, nem állunk jól, és valóban hatalmas segítség, de mégis kellemetlen. Kb úgy érzem magam mint egy csöves. :( Pedig anyukám a legjobb barátnőm, nagyon közvetlen a kapcsolatunk, nincs is tabu téma.

Miért érzem ezt? Így kell lennie vagy verjem ki a fejemből az érzéseket?

Már kitaláltuk a férjemmel hogy veszünk nekik pár doboz kávékapszulát (nagy kávézósak) kompenzálás képen, mert tényleg sokat segítenek.