Ez normális? Többi lent

Hát.. nem egészen. Talán még nem késő megértetni vele, hogy mindenki saját magáért felelős.

"Ha lett volna apám,lenne testvérem is, talán egy fiú,és akkor jobban értenék a fiúkhoz. "

Ez nettó butaság, ilyet egy tíz évvel fiatalabb gondolhat komolyan. Tényleg mutass rá, hogy ne bűnbakot keressen a saját félresikerült dolgai miatt, mert azzal csak saját magának árt: nem von le tanulságot a rossz dolgokból és nem változtat. Fejlődni csak úgy lehet, ha beismerjük a hibáinkat.

Nézd, nekem az a gyanúm, hogy a lányod nagyon szenved most az apahiánytól. Azzal, hogy az apját szidja, a saját szenvedését akarja csökkenteni. Persze erre nem más hibáztatása lenne az üdvözítő módszer, de ha erre konkrétan rámutatsz ("ne szidd édesapád, ez nem szép dolog, igazságtalan vagy vele"), akkor csak még jobban fogja utálni, max. nem mondja el neked.

Talán az segítene benne feloldani ezt a dolgot, ha visszatükröznéd az érzelmeit, és így el tudnál vele kezdeni beszélgetni erről. Szóval, szerintem inkább olyanokat lenne jó válaszolni, hogy: "úgy látom, nagyon elégedetlen vagy apukáddal", "úgy érzed, apukád magadra hagyott, nem segített", "úgy látom, nagyon haragszol apukádra". "úgy érzed, apukád mulasztása miatt van ez a problémád". Ebből kiindulhat egy jó beszélgetés. Gondolj rá, hogy a legmélyebb érzelmeit piszkálod éppen, légy óvatos, ne vádold a lányod, de az apját se. A tényeket alátámaszthatod ("igen, havonta általában egy-kétszer keresett telefonon").

Persze ehhez az is kell, hogy a te lelki viszonyod rendben legyen az apjával. Ha nem, ezt is megoszthatod vele: "látom, hogy valami nagyon bánt édesapáddal kapcsolatban, de nem tudok fair módon gondolkozni erről, mert engem is befolyásolnak a lezáratlan érzelmeim". Ez egyrészt jó példa neki arra, hogy ha az embert befolyásolják az érzelmei, akkor óvatosnak kell lennie, másrészt így kevésbé fogja magát eltaszítva érezni, ha inkább pszichológushoz irányítod, minthogy magad beszélnél vele a dolgokról.