Miért nem érdekli a szüleimet, ha egész nap sírok?

Köszönöm a jó szándékodat, nekem már ez is jól esik!

Csak borzasztóan egyedül vagyok, nincsenek igazi barátaim, a családomat nem érdeklem. Ez a nagy bajom. Az emberek annyira csak magukkal és a pénzzel vannak elfoglalva.

21 éves vagyok. A kollégáim azt mondják, hogy féltenek az életben, mert látják rajtam, hogy kihasználható vagyok. Tényleg igaz, hogy bárkinek ugrok első szóra, viszont ha nekem kell valami, akár egy kis beszélgetés, hirtelen magamra maradok. Nem akarom ugyanazt nyújtani, amit úgymond kapok, mert akkor milyen alapon várhatnám el másoktól, hogy mellettem legyenek, ha én se adom azt.

Sajnos ezek a gondolatok miatt sírok sokat. Legalább a családom mellettem állna. Az anyukámnak 2 hónapja egy borzasztóan nagy kiborulás közben sírtam el, mi a baj, hogy szörnyen egyedül vagyok. Életemben nem beszéltem még vele olyan nyíltan. Úgy tűnt, mintha megértené és érdekelné, mi van velem, sőt, talán meg is bánta, hogy nem foglalkozott a lelkemmel soha sem. Aztán másnap olyan volt, mintha meg se történt volna a beszélgetés. Nem értem, miért van ez. Az idősebb kollégáim azt mondják, hogy az ő generációjuk nem szokott ahhoz hozzá, hogy nyíltan megbeszéljék a problémákat. De nem tudom elhinni, hogy a saját anyukámat ennyire hidegen hagyja az, amit érzek. Ő egyáltalán nem olyan ember, sőt nagyon jó szívű. Akkor nem értem.

Te miért vagy szomorú?

2 napja van ez az abbahagyhatatlan sírás, egyébként nem vagyok az a tipikus melankólikus ember. Legalábbis nem veszik észre, hogy gyakran tele van a fejem ezekkel a szomorú gondolatokkal. Sőt, a barátaimat jó kedvre derítem mindig, csak mivel én vagyok a társaság bohóca, el se tudják képzelni, hogy nekem is vannak problémáim. Hiába mondom el nekik néha, nem érdekli őket, nem vesznek komolyan. Másnap senki nem hív fel, hogy jobban vagyok, viszont ha velük van valami, az természetes, hogy én érdeklődök és megpróbálom őket felvidítani. Ők sose kérdezik, hogy jobb-e.

Ti nem ismertek, mégis foglalkoztok velem. Nagyon jól esik, nem is tudjátok mennyire hálás vagyok érte