Hogy beszéljek vele? Tönkretettem az esküvőt és azóta úgy érzem, hogy haragszik
Még tavaly nyáron lett volna apa és a barátnőjének az esküvője, csak nekem köszönhetően elmaradt és szakított a nővel.
Azóta olyan, mintha haragudna rám. Nem veszekszik, meg semmi, csak furcsa. Pl. minden évben megyünk együtt síelni az ünnepek után, de idén mondta, hogy ő nem tud jönni, menjek a barátnőimmel, kifizet mindent.
Meg ezelőtt sokat jártunk együtt külföldre, de most inkább azt mondja, hogy menjek mamával, vagy a csajokkal, neki hirtelen minden fontosabb.
Szóval mintha kerülné a velem való beszélgetéseket, vagy hogy foglalkozni kelljen velem.
De én csak jót akartam és őt se kellett túl sokáig győzködnöm az igazamról.
"Elmondhattam volna hamarabb is, de a végén már annyira gyűlöltem azt a nőt, hogy azt akartam, hogy megalázó legyen neki, amikor már ott állt, készen a fotózásra, a szép ruhájában és azt hitte, hogy minden problémája megoldódik egy életre."
Lehet, hogy igazad volt a nővel kapcsolatban, de hogy te egy nagy nulla jellem vagy, az biztos.
Nem veszed észre, hogy ezzel nemcsak azt a nőt, hanem apukádat is porig aláztad? Apukád nyilván emberileg csalódott benned és teljesen jogosan.
Nemrég lettem 16 éves.
Mindkettőjüknél lakom, igazából attól függ, hogy milyen kedvem van éppen, de többet vagyok apánál.
Nem akartam eddig felhozni neki a dolgot, mert úgy voltam vele, hogy majd szól. De már hónapok óta ez megy és kicsit fárasztó.
Nem akartam én apát bántani, de akkor már mindegy volt, csak a nő tűnjön el innen. Nem szerette apát, ezt tudom.
Apa pedig azért ment bele az esküvőbe, mert a nő minden áldott reggel felhozta a témát és még tatának is mondta, hogy minden hiányzik neki jelen pillanatban, csak egy hatalmas esküvő nem.
Elhihetitek, hogy ezt az egészet nem egyedül találtam ki.
Azt írjátok hogy ehhez neki semmi köze sincs. pedig van!
Mivel ha az apjával él akkor szerintem ahhoz neki is köze van hogy ki az kivel esetleg nem szeretne egy fedél alatt élni. Az Ő életére is kihat. És ilyenkor a szülők sokszor elvakultak és nem is gondolkoznak reálisan. Szerintem jól tetted. nem vagyok szülő , de ha én ilyen helyzetben lennék , biztos meghallgatnám a gyermekem.
Beszélj apuddal. Jobbat nem tudok tanácsolni.
De kevés kis eszed van! Nem fogod fel, ugye?
Nem az a baj, hogy az volt az utolsó csepp a pohárban, amit te mondtál, hanem az, hogy volt képed ezt az esküvő napján megtenni.
Senki nem szólhatna rád egy rossz szót sem, ha látod, hogy apukád nem igazán akarja ezt az esküvőt és te megerősíted ebben az elhatározásában jóval az esküvő előtt.
De hogy az esküvő napján hozakodsz elő ezzel, az brutál durva. Mondom: ezzel apukádat aláztad meg.
Azért ne sértődj meg majd, ha a történelem megismétli önmagát. Ha esetleg megtalálod életed párját akit szeretni fogsz (tudsz egyáltalán szeretni ilyen jellemmel?) és boldogan készülsz a nagy napra amikor összeházasodtok, és apád viszonozza majd a kedvességedet, és pont az esküvőd napján tönkretesz mindent...
Tudod én apád helyében végleg levenném a kezed rólad.. Anyagilag is csak annyira támogatnálak amennyire kötelező lenne..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!