Mitől juthat el idáig egy család? Vagy ha várható volt, akkor miért kellett végigcsinálni?

Röviden:

Amikor a szüleim összejöttek, apáméknál mindenki örült és áldását adta, anyám családja viszont kiutálta apámat, mert "idegen" (vagyis az ország másik feléről származott) és aztán anyámmal is úgy bántak a szülei, mint egy útban lévő akadállyal. A fiú volt az első teljes egészében, a lánynak semmit sem adtak, így költöztek a szüleim össze még régen.

Ekkor én még meg sem voltam, úgyhogy akár az is lehet, hogy át vagyok verve, mindegy.

Amikor megszülettem és amikor kisebb voltam, nyilván nem tudhattam semmit a dolgokról, de nekem úgy tűnt, hogy minden rendben van.

Ám most, 2014-ben (már 2 éve) jönnek újra elő a folyamatos problémák, pl a szüleim már nem állnak szóba egymással vagy ha mégis, a régi dolgokat sérelmezik és általában az a vége, hogy anyám megsértődik. Ahogy ha én beszélek vele, annak is.

Teljesen eltérő vélemények --> mindennapos viták, titkok, zéró felelősségvállalás, teljes bizonytalanság és aki a legrosszabbul fog járni, az én. Persze ezt ők nem értik és azzal vannak elfoglalva, hogy a másik mit ront(ott) el.

Mindig engem szidnak, már mindenért, mindketten kövérek de "ők nem tehetnek róla, hogy én is", egyszer az a baj, hogy nem járok el sehova itthonról, aztán ha egyszer elmegyek és későn jövök, akkor az a baj.

Teljesen elment az életkedvem ebben a családban, kifelé úgy tűnünk, mint a mintacsalád, ahol nincsen semmi probléma, holott a mindennapos viták, a teljes bizonytalanság a jövőre nézve (elsősorban anyagilag) engem teljesen tönkretesz.

Anyám nem törődik a családdal, az anyja meg a testvére számít, apa meg én meg "majd megleszünk valahogy".

Úgy sajnálom, hogy egyáltalán megszülettem... tudom, hogy lehetne rosszabb is, de én már ezt sem bírom :(