Vertek titeket gyermekkorotokban? Volt valami oka, vagy csak ürügyet találtak és úgy? Lett valami következménye?

Kb kétszer kaptam ki, anyukámtól, ő hordja a nadrágot a családban. Oka, hogy már túl sokszor, és túl sokat pofáztam vissza. Eltört a szemüvegem.

Lehet megérdemeltem a dolgot, bajom mindenesetre nem lett tőle.

Engem is vert az anyám. Kb. úgy 13 éves koromig, mert erőszakos volt. Egyszer történt olyan, hogy seggbe rúgott, belelökött a fotelba és tépte a hajamat, mint az állat. Utána nem bírtam mozdítani a nyakam pár napig, de ez azért volt, mert 5-ös helyett 4-est hoztam haza-,-. Meg még kisebb dolgok miatt is, mert csak az erőszakhoz értett.

Annyi következménye lett, h apummal sokkal közvetlenebb vagyok és vele jó a kapcsolatom, mindent vele beszélek meg. Anyumra meg nem tudok jó szemmel nézni, mert agresszív lettem ezek miatt és a mai napig is egy elviselhetetlen, erőszakos nőszemély. Röviden ennyi.

23/N

Verésről nem volt szó nálunk, csak az alkalmankénti, megérdemelt atyai pofon helyre tette a dolgokat - de érdekes módon ezek egyáltalán nem hagytak bennem nyomot, csak a szüleink sztorijaiból tudok róluk (pl a Tátrában lakó nagyszüleinkhez menet a hosszú vonatúton mindig Kassán jött a menetrendszerinti pofon, mert addigra már nem fértünk a tesómmal a bőrünkbe).

Egyszer kaptam ki jogtalanul, arra emlékszem is konkrétan, 6 évesen lökött neki Apukám elég durván az ajtófélfának, épp valami oltás után voltam és marhára fájt a karom. Apukámmal teljesen jó a viszonyunk, a gyerekeim születéséig még szorosabb is volt vele a kapcsolatom mint anyukámmal.

15 éves koromig vert apám. Hogy miért bántott? Azért, mert amikor részeg volt, akkor a kutya sem feküdt jó helyen. És általában részeg volt, mert a munkából minden esetben a kocsmába ment... Ürügyet mindig talált.

A következménye ennek annyi, hogy hirtelen haragú lettem, de nem vagyok agresszív. És nem merek gyereket vállalni, mert félek, hogy nem lennék elég türelmes.

igen vert édesanyám, kisebb dolgok miatt, vagy oktalanul.

neki az volt a mottója: 3szor elmondott valamit, de a harmadiknál már ütött. így "tanult" velem otthon számtalanszor és én már rettegtem, amikor jött a "közös tanulás" ideje.

16évesen kaptam tőle utoljára, akkor azért, mert kimertem mondani, hogy nevelőapám és annak a baráti társasága számomra alpári (hozzá kell tennem ekkor egy közös nyaralásról volt szó velük, amit anyám elég kelletlenül kérdezett meg tőlem, így már csak azért sem volt kedvem elmenni velük, mert a szavaiból az jött le, hogy jobb ha inkább nem megyek, meg a társaság sem volt éppen a legjobb). persze ezt normálisan mondtam el neki, de mivel nem tudta/tudja eltűrni azt, ha valaki nem az ő álláspontján van, akkor az illető idióta, vagy az esetemben még ezért is kaptam tőle.

lelki következményei: nem volt és nem is lesz soha jó kapcsolatunk, jelenleg most már fél éve nem is tartjuk a kapcsolatot egymással, illetve ő velem. nem bíztam meg benne soha, szinte semmit nem tud rólam, gyakorlatilag nem is ismer, de ezek nem csak a verésnek voltak köszönhetők, hanem annak is, hogy bármi kis titkomat elmondtam neki, azt nevelőapámnak mindig elmondta és a végén ketten röhögtek rajtam...

de amit köszönök neki: láttam egy rossz szülői példát és ha nekem lesz gyerekem tudni fogom, hogy mire kell figyelnem, ennyi az egészben a "pozitívum":