Miért nem kapok soha pozitív megerősítést?
Próbálom rövidre fogni. Előre is elnézést kérek.
Soha nem kapok dicséretet a szüleimtől, nem éreztetik velem, hogy büszkék rám. Akármit csinálok, az rossz. Akármi történik, az az én hibám (én vagyok a legidősebb három gyermekük közül, úgyhogy mindenért én viszem el a balhét).
Egy nagyon értelmes, tisztelettudó, talpraesett, megbízható lány vagyok. Itthon annyit segítek, amennyit csak tudok, a házimunka nagy részét én végzem, tudok főzni is (bár azt anya többnyire nem is engedi). Minden szórakozásomra a saját pénzemet költöm, amit nyári diákmunkákkal gyűjtögetek. A két húgommal folyamatosan én foglalkozom, segítek nekik tanulni, elmagyarázom az anyagot, leellenőrzöm a házit, kikérdezem őket, stb. A szüleim mindenről tudnak, sosem vertem át őket, a mai napig elmondom, hova megyek, hánykor jövök. Nem járok durva bulikba, sosem voltam balhés, kb. havonta egyszer iszom, és akkor is két pohár bort. Nem dohányzom, sosem nyúltam drogokhoz.
12 évig kitűnő voltam, jelenleg egy nehéz szakon vagyok az egyetemen (tavaly kezdtem, 465 pontom volt a felvételin). Sajnos nem sikerült úgy beosztanom az időmet a félév során, ahogyan kellett volna (de azt hiszem, ez megbocsátható, nyilván nem mindenki tud azonnal alkalmazkodni az egyetemi rendszerhez). Ennek ellenére a vizsgaidőszakot végigtanulom. A 11 tárgyamból egy lett hármas, a többi négyes vagy ötös. Még egy van hátra, amiből már a társaság fele megbukott, én sem fűzök hozzá nagy reményeket. A kérdésemet konkrétan az ihlette, hogy a hármas vizsgámért szabályosan le lettem cseszve, mit képzelek, hogy ennyire beleszarok a tanulásba, és ilyen félvállról veszem stb.
Egyébként szociálisan sincs velem semmi gond, nemrég lett vége egy évekig tartó párkapcsolatomnak, vannak barátaim. Úgyhogy semmilyen szempontból nem vagyok lúzer, a szüleim mégsem éreztetik ezt velem.
Elnézést, hogy ilyen hosszú lett. Nem akartam semmivel sem felvágni, mindent csak azért írtam le, hogy látható legyen, elég nehéz belém kötni, nekik mégis folyton sikerül.
19L
Ha te nem kaptál volna soha pozitív megerősítést, akkor az egyetemig sem jutsz el.
Egyébként: vagy tanulás ezerrel, vagy htb-zés és tesókák pátyolgatása. A kettő együtt nem fog menni.
Tanulni: önmagadért csináld, a jövődért, és fejezd be a pedálozást a szüleidnek. A valódi okos emberek mindig a maguk útját keresik és lázadnak, nem behajolnak.
Köszönöm mindkét választ!
Első:
Sosem kaptam tőlük pozitív megerősítést, a tanáraim, és magam miatt jutottam el az egyetemig. És mert van egy célom, amit szeretnék elérni. Azáltal, hogy sosem volt nekik megfelelő, amit nyújtottam (vagy legalábbis sosem mondták), teljesen egészségtelen maximalizmus alakult ki bennem. Így teljesen érthető, hogy itt vagyok az egyetemen, és küzdök, hogy minél jobban teljesítsek, hátha egyszer örülni fognak nekem.
Magam miatt tanulok, egy szóval sem mondtam, hogy miattuk. Szerintem normális, hogy az ember szeretne megfelelni a szüleinek, nyilván emiatt a szeretetüket sem érzem.
Második: próbáltam már beszélni velük erről, semmi eredménye nem volt, csak még rosszabb lett a helyzet, mert szerintük lelki beteg vagyok és hülyeségeket beszélek.
Az önbizalomhiányom pedig már nem tud romolni. Hiába vagyok tisztában azzal, hogy azért jól teljesítek, szép lány vagyok, stb, egyszerűen nem gondolom így. :)
Van apukád?:D Ha hátrányos helyzetbe kerülnél, és hamupipökévé válnál, ő meg fog védeni:D Tudod, mert ő egy hős, aki a bajban mindig ott van, hogy segítsen mindenkinek és sosem hagy cserben (az már mástészta, hogy mi szokott a hangzatos nagyszájú igéreteiből teljesülni):D
Első gyereknek mindig is nehezebb dolga van, mint a többi tesónak, ez mig a világ a világ igy volt:)
Okos kiscsaj vagy, sajnos akkor ezt el kell fogadnod. Akkor ne a dicseretukre varj, ami lhet, h sosem jon el, tovabbra is magadert kuzdj!
Majdaz ido igazol teged. Az eredmenyek hozzak majd az onbizalmat.
Amugy akkor tulajdonkeppen sem pozitiv, sem negativ dolgot nem mondanak?
Ötös:
Köszönöm, igyekszem majd. Úgy látszik, nincs más megoldás :)
Negatív dolgokat gyakran mondanak. Pl. itt ez a hármas vizsga - rögtön a fejemhez vágták, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok, nem tanulok eleget, mindent félvállról veszek, ilyen hozzáállással semmire sem fogom vinni stb. Ez általában igaz akkor, ha egy icipicit is a tökéletes alatt teljesítek, bármilyen szituációban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!