Mit csináljak, hogy a családom és a barátaim megbocsájtsák az eltűnésemet? Sose lesz már ugyanolyan?

Miért, a kérdező nem úgy viselkedik mint egy hisztis tini? A leírása alapján kb így "jó hát tudom mekkora szrságot csináltam de mostmár itt vagyok és nem akarok egyedül lenni, tessék foglalkozni velem!".

Arról meg nem tudom van-e fogalmad, hogy milyen amikor valaki nagy válságban van, de megsúgom, olyankor nincs olyan lelki állapotban az illető, hogy szaladjon a másik után, hééé vedd már észre, hogy tönkremegy az életem, beszéljük ki. Még az is lehet, hogy úgy gondolta nem akarja ezzel terhelni a másikat aki jól elvan külföldön.

de ha így tűnt volna is el nem éreztem volna azt"hogy tehette" a családot még megértem ,de a legjobb barátnak semmi köze hozzá!Ha itt hagyna szó nélkül tartozással akkor igen beszólnék neki.Amúgy max rákérdeznék hol a csudában vagy ő elmondaná meglepődnék,de ha boldog ő dolga. Kérdező sem százas de a nem szűk családi környezete sem.

A családnak igaza van hisz az anyja biztos kikészült,de mindenki más csak meglovagolta az ügyet

megjegyzem ez a nem akartam terhelni dolog, addig szép amíg utána meg nem kezd el sipákolni hogy nem voltál itt mellettem,hogy tehetted ezt.Ha közben játszotta a mártírt akkor utána sem szólalhat meg ennyi erővel.

Előtte előadja a legjobb barátnőt,de valójában igenis magával foglalkozik és a végén elfelejti hogy ő nem beszélgetett vele talán az emlékképei is teljesen mások mint a valóság

mert a barátság arról szól,ha barátom vagy nem mehetsz sehova az engedélyem nélkül?Hogy mersz saját életet élni ,nem is beszélünk veled telefonon,mert az fárasztó?

Különben is ő nem igaz barátságot akar újra csak hogy ne utálják látványosan.Mindenki úgy viselkedik körülötte mintha egy begyöpösödött faluról lenne szó.

Tény nem hang nélkül kellett volna eltűnnie,de aztán adott életjelet magáról egy ideig próbált kapcsolatot fenn tartani,de mindenki véresen megsértődött mert képes volt élni(pedig egy jó ideig próbálkozhatott).Ezért felhagyott a békítéssel.Hazajött ahogy mindenki elvárta tőle,most meg azon durciznak miért jött haza XD

Kérdező is hibás és a "barátok" is

"kedves válaszadók azt írta utána beszélt velük telefonon csak nem nyugodtak le"

Hogy a p..csába nyugodna le az ember, mikor egy darabig azt sem tudja, él-e, hal-e a hozzátartozója?

Értem én, hogy szuper dolog volt ez a külföldi élet, meg azt is, hogy rosszulesett, hogy a családod nem értette meg, hogy te ezt szeretnéd.

A mi családunkban is van, amiben nem értünk egyet, sokszor szóba is hozzák a szüleim, hogy miért így csináltam, meg ez hülyeség, stb. Mégsem tűnök el a szemük elől szó nélkül, hogy azt se tudják, mi történt velem. Ez már tényleg durva.

Készülj fel, hogy nem lesz könnyű visszanyerned a bizalmukat. A szüleidét szerintem előbb-utóbb sikerül, de a többiekét lehet, soha.