Szerintetek mennyire kell erőszakoskodni, hogy egy lány tanuljon meg főzni? Anyukák, ti mennyire vagytok ebben erőszakosak?

Nem anyuka vagyok, hanem lány, de hátha érdekel.

Anyukám sose erőszakoskodott. Nem nagyon érdekelt a főzés, sütéssel próbálkoztam először, azt szerettem is csinálni. Aztán mikor külön költöztem, akkor kezdtem el főzni, mert akkor azt csináltam és úgy, ahogy én szerettem volna.

Szerintem ne erőszakoskodj, mert csak elveszed vele a kedvét, ha rá lesz kényszerülve, úgyis fog főzni.

Én sem vagyok anyuka, de magamból kiindulva: nem kell erőszakoskodni!

Annak úgysincs jó vége, muszájból semmit sem fog az ember jól csinálni (a muszájt úgy értem, hogy parancsolnak - más kérdés, ha az élethelyzet miatt kell!).

A saját példám: Sosem erőltettek, nem is csináltam. Egyszerűen nem érdekelt. Reménytelen voltam a konyhában, egy rántottát is simán elrontottam.

Aztán valamiért - fogalmam sincs, mi változott - 27 éves koromra rámjött, hogy a főzés és sütés lesz az új hobbim. Azóta ki sem lehet robbantani a konyhából. Tényleg nem tudom, miért, csak úgy jött. Azt sem tudom, meddig fog tartani, egyelőre élvezem.

Ha köteleztek volna rá korábban, valószínűleg úgy megutáltam volna, hogy most se lenne kedvem az egészhez.

Anyukám semennyi nem volt erőszakos..

Felkeltette az érdeklődésem kisi gyerekként (8-9 évesen már segítettem neki, 1-1 dolgot egyedül is megcsináltam.

Majd rá voltam kényszerítve, mert muszáj volt, mivel anyunak nem fért bele a munkarendje miatt... Így 10 éves koromban már főztem egyszerűbb dolgokat.. 13 évesen pedig mindent.

Az regen rossz, ha erőszakoskodni kell... Afokozatosan kell bevonni...

Én is utáltam amikor krumplit kellet pucolnom, meg répát. Eleinte "segíteni" anya 6 krumplit, míg én egyet:) aztán fokozatosan egyedülcsináltam egy nyár alatt.

A fokozatosságn a hangsúly..

De nálunk öcsém is be volt fogva..

Igaz ő nem készít nagy ebédeket, de nem is eszi meg:) de egy rizskochot általános iskolás kora óta meg tud csinalni, mert szereti, és megtanulta, hogy akkor ehesse amikor akarja.

A férjem is rá volt kenyszerülve, ő is megcsinál akármit a konyhában...

Szerintem fontos, hogy minden gyrek megtanuljon magáról gpndoskodni, ebben a főzés is benne van

3. Vagyok

22 évesen költöztem össze a féjemmel,,akkor egy pillanatnyi megingás sem volt... Viszont most évekkel később is akad, amit nem sztam főzni, de eszembejut, akkor felhívom anyut,mhogy jól emlékszem-e

Pl töltöttkáposzta... Valahogy mindig anyu főzte, így fel kellett hívnom, hogy nem hagyok-ki semmit..

Persze nem ceptből főzök sosem... Sok saját kreációm van, vagy több recept montázsolása...

Nem tudom mi köze a főzésnek az erőszakhoz.

Azért ez nem atomfizika, szóval amikor az ember rákényszerül, akkor hidd el pillanatok alatt megtanul főzni magától.

Jó mesterszakács nem lesz, de azért egy pörkölthöz, vagy rántott húshoz nem kell sok gógyi.

Régebben sosem főztem, sosem sütöttem, ma meg már jobbnál jobb, glutén, laktóz meg minden mentes finomságokat készítek, mert muszáj. De szeretem is, mert van sikerélményem, mikor valamelyik lehetetlen lisztpótlóból sikerül piskótát gyártanom, és még másoknak is ízlik. Korábban sima lisztből sem ment volna. :-)

19 éves lány vagyok.

Kb 3 éves koromtól mindig néztem, ha anyukám főzött, és 5-6 éves koromtól bevont az apró műveletekbe. 10 évesen már együtt főztünk. 13-14 lehettem, amikor rájöttem, hogy anyukám nem olyan nagy konyhaművész, mint azt korábban hittem. Persze, megesszük, amit készít, de lehetne sokkal jobban is főzni. 15 éves koromtól, ha van egy kis időm, mindig én főzök. Nem volt semmi kényszerítés, mégis imádok a tűzhely mellett lenni. Receptet sohasem használok, ráérzésből készítek mindent. Barátaim szerint pályát tévesztettem, hogy jogra mentem, és nem szakácsnak :D

VElem soha nem erőszakoskodtak, de nem is zavartak el, ha a konyhában láb alatt voltam, akkor sem. Senki nem tanított sütni, főzni, de ha a konyhában tanultam, mert a szobánkban a tesóm bandázott, azért szívtam magamba mindent, mint a szivacs :)

És a lányom is ilyen, 17, de dolgoztam szenteste hétig, és mire hazaértem, készen volt a vacsora :)

Az erőszak általában csak megutáltatja a dolgokat.

Velem sem erőszakoskodott sose, kicsi koromtól szerettem figyelni, hogy mit csinál, besegíteni neki. Mikor általánosban főzni kellett mindig megcsináltuk előre, hogy nagyjából tudjam, pár egyszerűbb dolgot akkor meg is tanultam. Középiskola alatt valahogy abba maradt, persze figyeltem, segítettem, de semmi újat nem tanultam meg. 18 éves koromban volt az, hogy elég sok minden összejött, mondta néha hogy ezt vagy azt csináljam meg, akkor kb. büntetésnek éreztem először, de pár alkalom után már tetszett + jót tett a sikerélmény is. Mára odáig jutottunk, hogy néha "összebalhézunk", hogy ki főzzön, szülinapomra szakácskönyveket kértem, az övéit is bújom néha, meg neten keresem az újabb és újabb recepteket folyamatosan :).

20/L