Anyám azt akarja, hogy hozzáköltözzek, én nem fogok. Mit csináljak, hogy megértse?
14 éves koromban költöztem Pestre, apához. Anyával az utóbbi időben nem találkoztam túl sokat, de ha igen, akkor is csak veszekedtünk.
A téli szünetben töltöttem náluk egy kis időt, de csak azt hallgattam mindenkitől, hogy mennyire megváltoztam, rám sem ismernek. Anyával és a mostohaapámmal összevesztem emiatt, mert szerintük nem normális, hogy mennyit vásárolok (kedvenc hobbim, rengeteg ruhám és kiegészítőm van), hogy válogatós vagyok (csak mert nem eszek meg mindent, amit elém tesznek) meg ahogy viselkedek...
Normális az életem, imádok itt élni, nem akarok vidékre költözni, ahol semmi nincs.
Tegnap felhívta apát és veszekedtek, hogy mégis apa hogy engedhet meg nekem mindent, nézze meg inkább a jegyeimet és azt, hogy folyton hiányzom a suliból és hogy teljesen megváltoztam.
Persze, hogy megváltoztam, már nem én vagyok a duci, fogszabályzós lány, aki irigy azokra, akik szép és márkás ruhákat hordanak. Már én vagyok az, akire mások irigyek és nem akarom ezt az életet feladni.
Anya azt akarja, hogy a második félévet már ott kezdjem, náluk.
De én nem megyek oda, a téli szünetet sem bírtam ki velük, hazajöttem 3 nap után.
Te drágaságom, egy elitista apucipicilánya plázacica vagy, akinek fogalma sincs az értékekről. Ezzel nincsen semmi probléma, csak ezzel együtt azt is el kell fogadni, hogy egyesek ezt nem tolerálják. Lehet ám arra alapozni, hogy milyen szép ruhákat kapsz te majd az életedben, csak tudod, azért teljesíteni is kell. A két szép szemedért nem jár semmi.
Te vagy nagyon jól fogsz élni az életedben, vagy nagyon szarul, nyomorban. Más alternatíva nincs, de ez meg már a technikádon múlik.
Azért ez a ruha szerintem túlzás vidékre. Nem a szar kínai ruha a kihívó(szerintem nem tudod mit jelent a kihívó), hanem amiben ott voltál. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy vidékre a nagyihoz nem pina mutogató ruhában kell mászkálni. Ráadásul 14 éves vagy. A korodhoz is túlzás ez és mindennapi viseletnek is.
Az a baj, hogy nagyon felnőttnek érzed magad, pedig MÉG a legkevésbé sem vagy az. És lenézed a családodat. Azért, mert te városban laksz és apád épp pénzel, nem vagy több náluk.
# 12
Én elfogadom, hogy sokan utálnak, pletykálnak rólam, nem érdekel. Az sem, ha anyám vagy más az ottaniakból beszól, mert lepereg rólam.
De én nem fogok ott élni, az biztos.
# 13
Tudom, hogy mit jelent a kihívó.
Ez nem p.na mutogató, csak egy szép, csinos ruha.
16 éves vagyok, 14 voltam, mikor elköltöztem onnan.
# 14
Normális, hogy változott a személyiségem, bekerültem egy teljesen más körbe, társaságba.
Néha van fontosabb számomra az iskolánál.
Nem akarom, hogy apám pénzeljen életem végéig, más terveim vannak.
Tudom, hogy egyszer megöregszem én is, de úgy fogom élni az életem, hogy akkor se kelljen majd az anyagi dolgok miatt aggódnom.
# 18
Arról nem tehetek, hogy apáéknál Karácsonykor normális ebéd és vacsora van, ahová illik felöltözni és nem pizsamában odaülni az asztalhoz ( mert igen, az egyik unokatestvérem úgy döntött, hogy az kényelmesebb, mint a normális ruha...).
# 19
Ezt mégis miből állapítottad meg? Mert csak egyetlen ember van, aki nem jön ki az anyjával, vagy szeret vásárolgatni? Vagy csak én írhatok ilyen stílusban?
Elárulom, nincs testvérem és az apám nem külföldön él.
Ne legyél ennyire rosszindulatú, vagy ha már az akarsz lenni, csináld jól!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!