Hogy mondjam el anyanak hogy megertse?

Rettegek emberek koze menni, maga a gondolat hogy nekem kozejuk kell mennem olyan gyomorgorcsot okoz, sirhatnekom lesz es teljesen felidegelem magam. Ez leginkabb az iskolaval van igy. Nagyon szeretnek magantanulo lenni, ez tenyleg konnyitene a helyzetemen tudnek vegre koncentralni, nem kene idgeskednem. Ezt egyszer egy eve mar probaltam anyanak elmondani de azt mondta majd kinovom. De nem lett igy. En tenyleg probaltam oda bemenni jol erezni magam de egyszeruen rettegek! Es erre anyaek azt szoktak kerdezni hogy ki piszkal... De hiaba mondom hogy senki, egyszeruen csak nem akarok oda tobbett menni hasztalan. Tehat egyedul iskolaba nem merek menni, egyedul nem merek az iskolaba maszkalni sehova nem merek egyedul elmenni de viszont mas emberek tarsasagaban meg kenyelmetlenul erzem magam. Az utobbi idoben mar annyira lestrapaltam magam idegileg hogy konkretan semmit nem eszek, ideges es hulla faradt vagyok mindig, aludni nem merek mert ugy hamarabb ott a holnap. DE en tenyleg jol akartam magam erezni, probaltam az utobbi egy evben sajat magammal is elhitetni hogy jol vagyok,de nem megy. Az igazsag az hogy nagyon rosszul vagyok! Kesz idegroncs vagyok. Amit amugy senki nem lat rajtam, meg igy is csak mosolyogni probalok de ugy erzem hogy ennek itt vege. Nem birom ezt az egeszet tovabb! De felek, rettegek elmondani anyanak mert rettegek a valaszatol. Hogy mi lesz ha azt mondja akkor is be kell mennem mert majd kinovom. Miota az eszemet tudom ez van. Mindig is rettegtem negyedik osztalyos koromig meg sem szolaltam az iskolaba. Ritka volt amikor meg is. Ma akartam anyanak elmondani ugy hogy behivom a szobamba es tenyleg komolyan elmondom neki mi is van. De nem ment egyszeruen nem talaltam megfelol pillanatot ra! Bejott terigetni es en meg vegig azon gondolkoztam itt az ido! Gyerunk! De nem ment. Majdnem elbogtem magam, anya ezt latta es megkerdezte miert vagyok igy elanyatlanodva. Mire ravagtam hogy "en ? Megis miert lennek? Nincs semmi bajom!" Olyan rosszul erzem maga, mint ha barmikor osszeomolhatnek.. Hogy kene neki elmondanom? Szerintetek megertene? Vagy megint az lenne a valasz hogy kinovom majd idovel ezt? Meg pszichologushoz is elmegyek ha kell! Pedig ennek a gondolatatol hanyingerem lesz, pedig tudom hogy baj van el kell menni de faj a tudat hogy nekem erre szuksegem van. Es en egy evig tenyleg probalkoztam de csak rosszabb lett minden! Koszi a valaszokat elore is. 14 eves vagyok.