Normális hogy ilyen vagyok 16 évesen?

16 éves vagyok, benne a kamaszkor közepében. Az anyukám ma teljesen kiborult. Azt mondta, sosem lehet velem mostanában beszélni, láthatóan semmi igényem nincs arra hogy a családommal kommunikáljak, folyton bele vagyok bújva valami könyvbe vagy a "fejemen van az a k..a fülhallgató", hozzám se lehet szólni. De várjak csak, lesz még nekem szükségem rájuk...

Jó, valamilyen szinten igaza van, de tényleg olyan furcsa hogy nem nagyon van kedvem beszélni velük? Tudni kell, hogy kollégista vagyok, és az ottani erőltetett szociális élet eléggé le tud fárasztani. Túlreagálja, vagy velem van a baj?