Mi a teendő? Mit kéne tenni ilyenkor?

Lehet hogy jobban járnál ha nevelőintézetbe mennél...

Nos azt teheted, hogy meghunyászkodsz, és segítséget kérsz apádtól és anyádtól a tanulásban.

Nem feleselsz. Ha nem válik be, akkor kérj segítséget valamelyik tanárodtól akiben megbízol, illetve az iskolapszichológustól...

Jó izgi karácsonyod lesz....

Mit tudnak meg? Hogy van egy semmirekellő gyerekük? Szerintem azt már tudják. Ha be akarnak adni, minden további nélkül megtehetik. A te esetedben ezen semmi csodálkozni való nincs.

Ismered a viccet: Fiam, ha rossz leszel, elcserélünk egy jó gyerekért.

Gyerek: Ugyan, papa, ki az a bolond, aki egy rossz gyerekért jót ad?

No, azért nem irigyellek! Ha ott nem tudod megvédeni magad, hamar te leszel a nevelőotthon (családotthon ) ügyeletes csicskása. Nagyon összetartóak ott a fiúk, az újakat verik ám rendesen. A nevelők nem sok mindent tudnak tenni.

Mi lenne, ha inkább megbecsülnéd magad? Örülj, hogy van családod, otthonod!

Nem hiszem, hogy nevelőintézetbe akarnak adni, mert ha ennyire utálnának téged, akkor nem lenne sem tévéd, sem telefonod, sem tableted, ráadásul még egy-egy jó nagy nyakast is lekevernének neked, amikor visszapofázol.

Inkább szedd már össze magad, és ne legyél ennyire degenerált, hogy megbuksz három tárgyból, mert csak magad alatt vágod a fát azzal, ha még egy érettségit sem tudsz összeszedni. Azt akarod, hogy 30 évesen is otthon kelljen majd élned, mert semmire nem viszed az életben a tanulatlanságoddal meg fegyelmezetlenségeddel?

Vegyél már vissza inkább egy kicsit az arcodból, és próbálj megalapozni magadnak egy normális életet. Mert lehet, hogy onnan a védett kis otthonból, a tablet elől nem látszik, de itt tényleg farkastörvények uralkodnak, csak a legjobbaknak van lehetősge arra, hogy kitörjön. A hozzád hasonlók meg életük végéig nyomorgnak mahd a minimálbéres gyári munkán egy koszos kis albérletben.

Az, hogy buktál, egy dolog. De vajon miért?

Mit tettél még?

Vajon mi váltotta ki a süzleidből, hogy ilyen eszközökhöz folyamodnak, s kétségbeesésükben olyan lehetőséggel fenyegetnek meg, amit eszük ágában sincs elkövetni: nevelő intézet.

Csak nem képzeled, hogy olyan könnyű oda kerülni?

Oda nem lehet csak úgy beadni a gyereket, mint a koszos ágyneműt a patyolatba, hogy majd ott rendbe teszik!

Nevelő intézebe csak a gyámhatóság és a bíróság utalhat be gyereket. Akkor is csak azért, mert otthon olyan súlyosan elhanyagolják, alkoholosok, drogosok a szülők, a gyerek elhanyagolt, nem jár iskolába, csavarog, bűncselekményeket követ el, stb...

A szüleid kétségbe esetten próbálnak rád hatni, hogy végre kapd már össze magad fiam, a kötelességeiddel foglalkozz, tanulj, és hagyj fel az idétlenkedéssel.

A folyamatos feszültség bizony kikezdi a magát tehetetlennek érző szülő idegeit, és reménytelenségében előfordulhat, hogy még egy-két atyai frászt is leken, aminek olykor meg is van a jó hatása.

Az is kérdés, hogy miféle baráti köröd van neked, hogy pofátlankodni mersz a szüleiddel.

Attól tartok, hogy elkényeztettek téged, és a túlzott pátyolgatás, tutujgatás, hogy mindent készen kaptál, most üt vissza.

Nézz a tükörbe, kisapám, s ha tényleg 16 éves vagy, akkor köpd szembe magad, hogy milyen hálátlan vagy, s semmirevaló életet folytatsz.

Két év múlva nagykorú leszel. Mit képzelsz, hogy fogod eltartani magad, ha nem tanulsz?

Három diplomával is nehéz munkát találni és ha találsz, megtartani.

Takarodsz azonnal a számítógéptől a tankönyveidhez?!

Segítesz te otthon egyáltalán, vagy csak heversz a tévé előtt, vagy csavarogsz a tahó haverjaiddal, akiktől azt tanulod, hogy apádat-anyádat ne tiszteld?

Kapd össze magad, öregem, és próbálj meg emberré válni.

Az embert többek között a munka teszi emberré, és a te munkád most: a tanulás!

A tévé, a számítógép, telefon és a többi kütyü nem jár!

Adható!

Azokért a szüleid keményen megdolgoztak.

Örvendtek, amikor gyűjtötték rá a pénzt, hogy majd hogy fog örülni a kisfiacskájuk, s hogy milyen jó lesz, mert talán a net is segíti őt a tanulásban, nem marad le a korosztálybeliektől.

Erre te visszaélsz ezzel, és még van képed nyilvánosan panaszkodni a szüleidre?!

Szégyelld magad, fiam!

"Az embert többek között a munka teszi emberré"

Akkor te valószínűleg soha nem dolgoztál :)