Tényleg ekkora szégyen hogy teherbe estem?

28 éves nő vagyok. a párommal 6 éve vagyunk együtt. másfél éve próbálkoztunk a babával, mire összejött. erről senkinek nem beszéltünk, hogy mi gyereket akarunk. még nem költöztünk össze, én a szüleimnél élek, ő saját lakásába. szüleim-főként édesanyám szerint hatalmas szégyent hoztam a fejükre, azzal hogy "felcsináltak". véleményem szerint egy 28 éves önálló nőre, aki 6 éve boldog párkapcsolatban él, nem igazán illik ez a jelző, csak azért mert nem házasodtunk össze. amit egyébként nem is tervezünk, nekünk jó így is.

véleményem szerint más áll a háttérben. 22 éves korom óta én tartom el a családomat, nem azért, mert ők munkaképtelenek, hanem azért mert lusták. én nettó 220 000 forintot keresek, én etetem őket, én fizetem a számlákat, én veszek a tisztítószereket, fen tartom a kocsimat, felújítottam a házat, plusz már van egy jelentős összegem letéve, amiről szintén nem tudnak. bármikor vehetnék magamnak egy saját lakást, vagy munkanélküliként is el boldogulnék nagyon sokáig. nem meggondolatlanul vállaltam a gyereket. szerintem az fáj nekik, hogy tudják, hogy el fogok költözni, lesz egy saját családom, és nekik oda lesz az anyagi biztonság.

nem áll szándékomban támogatni őket továbbra is, álljanak a saját lábukra. ezelőtt úgy gondoltam, hogy egy bizonyos összeggel továbbra is támogatnám őket, de nem teszem, mivel elutaztunk a párommal egy hétre külföldre kicsit pihenni, és a fejemhez vágták, hogy erre bezzeg van pénzem, meg milyen jó hogy nekem ilyenekre telik, csak azt nem értem hogy mire föl ez? mikor mindenük meg van általam.