Miért ilyenek a szüleim? Mit csináljak, hogy végre értékeljenek?
Úgy érzem, hogy én sose vagyok elég jó nekik, ha a fejemre állok, akkor se. Mikor kicsi voltam, akkor anyám állandóan el volt szállva a barátnője gyerekeitől, hogy jaj de kedvesek, aranyosak, meg milyen kis talpraesettek, vagányak, stb stb. Mára a fiúnak van 8 általános végzettsége, most munkanélküli tán. A huga szintén bukdácsol össze-vissza, az érettségit már nem tudom hanyadjára próbálja megcsinálni. Én kijártam a gimit, elsőre sikerült az érettségi, most egyetemen tanultam, nyáron diplomázok. De ez se elég nekik.
Van egy barátnőm az egyetemen, de ő nagyon penge, beül egy előadásra, nem is jegyzetel semmit, csak figyel és megtanulja az anyagot és emlékszik is rá! Államilag támogatott. Én meg csak fizetősön vagyok, sok idő míg megtanulom az anyagot mert nagyon nehéz (biokémia és ilyenek), ráadásul én gimiben totál mást tanultam, az egyetlen amit hasznosíthatok az a faktos biosz, de hát az semmi... Szóval nagyon nehéz, nagyon meghajtottam magam, hogy eljussak idáig, de így is csúszok az államvizsgával, mert nem volt időm rá felkészülni a vizsgáim miatt, én meg azért nem kettest szeretnék szerezni. Pont beszélgettünk és kérdezték, hogy akkor a barátnőm most télen lediplomázott, mondtam hogy igen, erre ők "jaj milyen jó neki" de ismertem ezt a hanglejtést... Kb mintha azt mondta volna "bárcsak az én gyerekem is itt tartana, nem ott ahol". És n_gyon szarul esik :( Anyáék nem jártak egyetemre, de egyszer megmutattam anyának az egyik vizsgám anyagát és csak nézett hogy úristen hogy bírom megtanulni ezeket. De apám meg azt hiszi, hogy ezt el lehet úgy végezni hogy elolvassa 1x az ember, elmegy vizsgázni és kijön úgy hogy megvan. Anya meg nem kelne a védelmemre, hogy ez nem így van... De már nem bírom ezt, lelkileg már teljesen kivagyok. Nem tudom mit tehetnék, hogy végre észrevegyék a "munkám".
válasza: válasza:Ne akarj meg felel neki, hasonló cipőben járok mint te.
Én sem vagyok jó a szüleimnek semmi esetre sem, de nem akarok már megfelelni nekik. Magam miatt teszem azt amit...
válasza:2 diplomám van de a szüleimnek nem jó semmi. Látszólag örülnek, hogy jól tanultam, most jó állásom van, de ha csak a szúk család van ott, akkor mindig előkerül valaki, akivel példálózni lehet, hogy bezzeg ő. Már régóta nem érdekel ez. Egyszerűen teszek rá. Messze élnek tőlem, ritkán látjuk egymást, nem engedek ennek a kvázi érzelmi terrornak. Az értelmét nem tudom, nem látom, de már jó ideje nem is kutatom.
Tanulj, fejezd be a sulit, állj a saját lábadra, aztán felejts. Ne vedd komolyan ezt a részét az életnek.
válasza: válasza:Nézd: meg kell tanulnod, hogy ne figyelj rá és engedd el a füled mellett, amit mondanak.
Tapasztalatból beszélek. Ugyan nekem nem a szüleim ilyenek, hanem az egyetlen élő nagyanyám, de neki soha nem voltam jó.. Miért anyám az anyám, miért nem fiú lettem, miért ez, miért az, stb... Kicsi koromban állandóan a szomszéd gyerekeivel, unokáival példálózott, hogy mennyivel szebbek, jobbak, okosabbak, bezzeg én csak egy undok és utálatos dög vagyok. Érettségizni úgy engedett el, hogy a szemembe vágta, hogy kövér vagyok (62-63 kg voltam és 165 cm - ez azért nem olyan sok). Kétszer felvételiztem, mert elsőre elszúrtam, közölte, hogy sokat képzeltek rólam.. És még számos ilyen "szép" dolog, amik régen még rettenetesen fájtak, de mára nem már egyszerűen nem érdekel mit mond. Itt lakik a szomszéd házban, de volt olyan, hogy egy hónapig nem látott... Büszke ugyan nem vagyok rá, de másképp nem megy... Ha egy héten véletlenül kétszer találkozunk, második alkalommal már látszik rajta, hogy a pokolba kíván... Kifelé persze mutatja a tökéletes családot... Most már kezd derengeni neki, hogy valami nagyon nem oké, meg már szüksége lenne rá, hogy gyakrabban menjünk hozzá (vele lakik egyébként nagybátyám, szóval nincs egyedül), de arra még nem jött rá, hogy ezt ő rontotta el nagyon csúnyán.
Ezt azért írtam le neked, hogy lásd, előbb-utóbb a szüleid is rá fognak jönni, hogy valamit nem jól csináltak, csak nehogy addigra már késő legyen. Szerintem tanulj továbbra is így, diplomázz le, kezdj el dolgozni és akkor talán végre belátják, hogy de: igenis értékes ember a gyerekünk. Kívánok neked sok erőt és kitartást a visszalevő félévedhez és a továbbiakhoz is :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!