Ti felkerestétek a szüleiteket? Hogy alakult később a viszonyotok?

Én nem keresném fel őket, mert ez már több, mint egyszerű "hiba". Vállaltak téged, az ő felelősségük voltál és mégis egyszerűen lemondtak rólad, még annyira sem voltak képesek, hogy a kapcsolatot tartsák veled.

A szomorú igazság az, hogy nem kellesz nekik. Azt mondod, hogy szerető családod van, akkor velük foglalkozz és ne pocsékold érdemtelen emberekre az életed.

Egy kedves barátnőmet adtak nevelőintézetbe, és hasonlóan mint te egy kedves családhoz került. (a szomszédom és jó batárnőm lett)

25 évesen esküvője előtt tudni akarta kik a biológiai szülei. Kérte segítsek neki. Bár mindenki óvta az esetleges fájdalomtól, de végig csináltuk. Először az apját találtuk meg. 300 km utaztunk, hogy beszélhessen az apjával, de kár volt. Az apja egy alkoholista, aki amikor megtudta hogy a lányával beszél, csak ennyit mondott.

- te is a kölyköm vagy? Mi a büdös francot akarsz heeeeee???

Nagy nehezen felfogta,hogy csak az édesanyja címére kíváncsi. Megadta. Bár ne adta volna meg.

Másnap elmentünk az anyjához. Csöngetett, majd az anyja ajtót nyitott. Amikor a barátnőm elmondta hogy ő a lánya, az anyja csak lesett, majd az orra előtt becsapta az ajtót, hogy őt ne zaklassa senki..

Sírva utazott haza. Az esküvőjét is végig zokogta. Elmondta, hogy addig amíg nem ismerte a biológiai szüleit, mindig voltak gyerekes gondolatai, hogy miért hagyták el

- nem bírták nevelni

- nagyon szerelmes volt az anyja egy nős férfiba, és egyedül nem tudta vállalni stb..

Amióta tudja kicsodák, úgy érzi, hogy ő nem kellett senkinek. Ő csak egy szerencsétlen aki becsúszott, és a szülei túl gyávák voltak hogy csecsemőként megöljék..

Nagyon sajnálom, mert a gyerekkori ábrándozásait tiporták el..

Azóta mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne gondoljon olyan emberekre akik képesek voltak kidobni őt. Nem érdemlik meg..

Nem szeretnék tanácsot adni, de szerintem a saját kíváncsiságodat kielégítendő nem árt ha legalább egyszer felveszed velük a kapcsolatot, így később nem fogod megbánni hogy nem tetted meg.

Egy ismerősöm került árvaházba majd 5 évesen egy nem túl jó családba. Felnőttként megkereste a szüleit, ők pedig úgy fogadták mintha csak egy hétvégére ment volna el. Nem volt semmi megbánás bennük, válaszoltak a kérdéseire és normálisak voltak vele, de nem következett be az a "nagy filmes összeborulás". Amennyire tudom, azóta nem tartja velük a kapcsolatot.

Brecht Kaukázusi krétakör. Olvasd el. Fontos, rólad, rólunk, XXI sz.-i emberről szól: ma már a vérségi köteléket FELÜLÍRJA a szeretet.

A 9 éves korodtól a szeretetteljes családban ezt éltétek és élitek ma is. Nagyon sok boldogságot kívánok a nektek, ezt a szeretetteljes légkört vidd tovább!

ma 22:20

Te nyílt örökbe adásról beszélsz aminek pont az a lényege, hogy a gyermekkel állandó kapcsolatban van a biológiai szülei. De az én barátnőm (én írtam a történetét le) és a kérdező nem nyílt, hanem zárt örökbe adás volt . Ők nem tudnak a biológiai szüleiről, nem tartják a kapcsolatot vele.

De ha zárt is, akkor sem csapom be az ajtót az orra elé, ha meglátogat a gyerekem..