Már nem bírom tovább. Mit tegyek?
Én egy 16 éves lány vagyok és 3 éve elváltak a szüleim.Nagyon megviselt engem hogy külön mentek főleg mert apás vagyok.Anya rossz természete miatt mentek szét,csoda hogy apa eddig kibírta mellete...Én sajnos nem mehettem apuval hanem itthon kellet maradnom.Apa Győrben lakik,ezért kb. havonta találkozok vele és rettentően hiányzik persze a 3 év allat már bele törődtem.
Na most anyu meg az én kapcsolatom alapjáraton változó.Néha nagyon jól kijövünk de néha a halálba kerget de szó szerint.Volt olyan hogy mondjuk több időt álltam a tükör előtt és lek*rvázott,sokszor nyilvánosan leéget a barátaim előtt és sokszor direkt nem enged el egy találkozóra mert tudja hogy nekem az milyen fontos lenne...egyszerűen azt érzem hogy féltékeny rám!
Tavaly nyáron kiharcoltam hogy apunál lehessek egész augusztusban és miután hazajöttem anya szó szerint gyűlölt és nem állt velem szóba...Szerintetek hogy tudtam így sulit kezdeni?(pont akkor mentem gimibe)Nagyon vall rám hogy szorgalmas,kítünő tanuló vagyok de ez akkor változott....Egyszerűen azt éreztem hogy nincs miért tanulnom hogy meg akakrok halni,mert hiányzik apa,nincs egy igaz barátom se és nincs kiért élnem...Ezért hát vagdostam magamat,káros szereket ettem,olyan gyógyszert szedtem be amiről azt se tudtam miaz...de mind ez hiába..!Végül tavaly decemberben össze jöttem a barátommal és ő az akiért érdemes élnem!Közben anyuval is megjavult a kapcsolatom,nagyon jófej volt Mátéval(a barátom) és mentünk együtt mindenhová....
Viszont már megint elkezte ezt a viselkedését amit tavaly folyatatott...Pl. 2 hete igérgeti nekem hogy kapok egy csizmát ha meg csinálom ezt-aztitthon...én mindig szó nélkül mindent megcsinálok erre végre 2 hét után ma megigérte hogy elmegyünk venni mert ugye holnap már hó is lesz....de mivel elfelejtettem kitekeregtni amépg ő aludt,ezért mégsem...és most ne úgy értsétek hogy sír a szám mert anyuci nem veszimeg nekem ezt a ruhát/cipőt!NEM! Itt egy csizmáról van szó mert nincsen cipőm amibe tudnék menni esőben....És nem is állunk rosszul anyagilag..Arról nem beszélve hogy magának a 3. cipőt veszi a honapban!És ma is lek*rvázott és én ezt nem bírom tovább...Ma ki akakrtam ugorni az ablakbol de nem tudtam megtenni...Máté miatt..mert annyira szeretem...esküszöm miatta élek :/
Kérlek ha bármi ötletetek van akkor irjátok le köszönöm!!!
Hát, egy pszichológus meggazdagodna belőled az tuti.
1. Anyádnak valóban nem lehet egy könnyű természete, de nem látsz bele két ember kapcsolatába, ne ítéld el anyád, nem tudod mi volt a háttérben.
2. Könnyű úgy jóban lenni apáddal ha ritkán találkoztok, vele nincsenek emg a napi kis veszekedések
3. Ne légy kapcsolatfüggő, csak rosszul jársz. Ha egy fiút teszel a létezésed központjává mit csinálsz, ha elhagy? Öngyilkos leszel? Szép. Keresel egy következő fiút? Akkor sosem tudsz majd igazán magadra támaszkodni.
4. Értem a problémádat, nem lehet könnyű. De állj a sarkadra, viseld el, ne rinyálj többet, koncentrálj a tanulásra, hogy minél előbb saját lábra tudj állni. Az önsajnálattal semmire sem mész, azzal meg pláne nem ha folyton nyavajogsz és meg akarsz halni. Tessék felnőni és keménynek lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!