Nem bírom tovább úgy érzem minden jobb lenne nélkülem (? )
21 éves lány vagyok!
Persze én sem lehetek tökéletes, de hogy anyám és apám folyamatosan veszekszik elem az túlzás!
Ha csinálok valamit, az a baj, ha nem csinálok semmit akkor az!
Ha csinálnék akkor is állandóan azt szajkózza hogy haggyam, csak feltartóztatom őt a konyhába.
Vagy ő gyorsabban vagy ő jobban meg tudja csinálni!
Anyám szerint ő egy cseléd neki kell mindent megcsinálnia, holott nem kötelező, olyan tempóban.
Nekem nem engedett soha semmit, de azért elvárja hogy olyan szépen cisnáljam mint ő!
MInden úgy jó ahogy ő csinálja, a teregetés sem olyan mint az ővé, vagy például nem engedi hogy mossak, mert én pocsékolom a mosószert ami nem igaz!
Annyit teszek bele mint ő, de ő ezt máshogyan látja!
Ma lett elegem belőle.
Ő ugráljon, bezzeg én mindenre ráérek!
Az is baja hogy elkezdtem fogyókurázni, és kevesebbet eszek, vagy pl az hogy csináltam magamnak tegnap csirkemellett!
Az is baja hogy tornázok, és megizzad a hajam, ezért 3-4 naponta meg kell mossam!
Nem bírom hogy ilyen dolgokkal bántanak.
Semmit sem lehet itt csinálni, mert minden baj!
Én nem egy kamasz vagyok, aki itt csak a szüleit bántja, és csak azt akarom hogy nekem bólogassatok mert nem így van!
Nem járok szórakozni, és csavarogni sem. Annyi hogy elmegyek iskolába, és elmegyek tornázni.
Anyagilag sem függők tőlük.
Egyedül az hogy anyám szeret mindenki főnőke lenni, apám is egy papucs, az van amit anyám akar, ő mindenkinek dirigálna, el várná hogy gondolat olvasók legyünk.
Persze ő sokat dolgozok itthon, meg értem hogy szeretné ha segítenék neki, de ha soha sem mondja akkor hogyan??? Ha szól megcsinálom, ha nem akkor nem csinálom, csak alap mosogatást törölgetés, sepregetést!
Főzési tudásomat is becsmérelte, ha főztem bármit mindig csak kritizálta, ez azért nem jó a másik azért, szóval azt is hanyagolom. Majd főzők hogyha lesz saját konyhám, és azt ami másnak is ízlik!
Itt sosem lehet megfelelni!
Zsarol hogy nem fog itt aludni a párom, mert ő nem fog a saját otthonában bújkálni!
Nincs fürdőszobánk ezért a konyhában szoktunk fürdeni, de erről nem én tehetek!
Mindig azt mondja hogy akkor aludjon a párom a szüleinél, de azért gondolom arra jó hogy egy kicsit engem segítsen.Mert nem kell rólam gondoskodniuk, csak ami van hogyha itthon főznek abból eszek!
Kicsit bonyolult a történetem!
Csak nagyon jól esett kiírni magamból a bánatom, mert 1 órája már csak sírok, szerencsére nincs itthon!
Hű az anyám teljesen ugyanilyen velem,hirtelen azt hittem én írtam ki a kérdést! :)
Viccet félretéve, tényleg totál ugyanilyen velem az anyám! Ha nem segítek az a baj, ha segítek, akkor meg az! Mert nem így kell, nem úgy kell, ha úgy csinálom ahogy mondja, akkor abba is beleköt... Ha főzök, akkor szintén nálunk is mindig talál benne vmi hibát, hogy ezért szr meg azért.... Szóval teljesen ilyen velem! Én 23 vagyok, és még sajna itthon lakom, szerintem ez piszkálja a csőrét. De sajna még pár hónapig nem tudok elköltözni.... :(
Nem lehet, hogy már őt is ez zavarja? Valamint észre szoktam venni, ha anyámnak magán nem tetszik valami, akkor azzal próbálja kompenzálni, hogy bennem talál valami hibát...mintha versenyezne velem...
Ma az lett mondva, hogy ez az ő háza, úgyhogy itt minden úgy van, ahogy ő mondja....
Szerintem ez nálatok sem fog változni, max akkor, ha tényleg külön költözöl! De igazán sajnállak! Mit csináljon az ember, ha a másiknak semmi se tetszik????? :(
Akkor te tényleg együtt érzel velem!
Most úgy mond szerencsére nincs itthon, és meg mostam a hajam, ne hogy már akkor keljen amikor haza jön a körmöstől!
De így sincs nyugtom, mert sírok, és ez akkor sem foog változni ha hazajön!
Párommal már beszéltem, próbál nyugtatni hogy most ideges a melója miatt, és hogy majd ha hazajön nyalizni fog, így is szokta de ez nem mentség szerintem mert nem vagyok az akibe bele kell rúgni! Elegem van már hogy állandóan sárba típor, és azzal ez nem fog elmúlni, mint ahogy ő erőt vesz magán és mondja ne veszekedjünk, bár én mindig mondom hogy én nem veszekszem, mert általában csak ő üvöltözik!De gondolom tudjátok milyen az, ráadásul azt hozza fel hogy milyen idegesítő vagyok hogy ha mond valamit egyből megsértődök, és elkezdek sírni.
Már teljesen legyengülök, és én is idegbeteg leszek amit nem akarok.
Nem értem miért könnyebb ordítani mint megmondani hogy csináljam ezt vagy azt!
Pl szekrény hajtogatás a ruhái között, nem lehet mert ő tudja mit kell selejtezni, de azért hangoztatja hogy mióta meg akarja tenni!
Közben meg állandóan én vagyok az aki a szobájukban port töröl a szekrényről, a törölközőket ágyneműket állandóan újból össze hajtani mert úgy rakja be hogy egy idő után sehogy sem tér be egy darab sem.Porszívózni azt sem tudom mikor, nem nagy dolog megcsinálni nem hánytorgatom föl, csak hogyha megcsinálom nem veszi észre de ha nem csinálom azt észre veszi
Teljesen kikészülök!
Szerencsére én 8 hónap múlva ki költözök az udvarunkon épülő kis házba, bízok benne hogy mind ez megszűnik!
Ez tökjó, hogy lesz külön kis házad!
Minden megoldódik, csak ne adj nekik kulcsot! (Tapasztalat.)
:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!