Hogy fogadnátok, ha anyukátok terhes lenne?

Anyám egyik régi osztálytársa 44 éves, nemsokára fog szülni. Sok különös nincs ebben manapság.

Nagyon meglepodnek, mert mar 56 eves... Gyerekkent nagyon-nagyon nem orultem volna, es felnove is ugy latom, hogy igazam volt. Mar a batyam is nelkulozott anyagilag es erzelmileg is, csak azert, mert en vagyok. Paprikas krumpli ugyan jutott volna mindenkinek, sot, meg rantott hus is es nyari tabor, de pl szabad palyavalasztashoz (amit nem ugy kell erteni, hogy aldasom ra, fiam, ha nem kerul sokba) csak egy gyerekre volt keret meg ugy is, hogy nem kellett kozben egy harmadiknak is biztositani a tisztes nyomort. Erzelmileg elerheto felnott pedig konkretan egy darab volt a csaladban.

Meglepődnék,mert most egyedül van,pedig lassan 39 lesz.

Véleményt kérdeztél,hát leírom.Nagyon nem örülnék neki.Szüleim elváltak,anyu új férje mert értelmi fogyatékos(nem csak rámondom,tényleg nem tud felnőttként viselkedni,felelősséget vállalni)Erre rájön az hogy borzasztó anyagi körülmények közt élnek,köszönhetően pont a buta embernek,aki inkább közmunkán van 50ezerért,mert szeretik a kolegái,ahelyett hogy elmenne dolgozni olyan helyre ahol fizetést is kap.Viszont ha normális körülmény lenne sem repdesnék a boldogságtól,legfőképp azért amit írtak hogy 60lesz mire leérettségizik,egyrészt a tini lázadókort könyebb elviselni fiatalon,mint 50 évesen,másrészt(kívánom legyen hosszú életű anyukád) 60évesen már eléggé lerobbannak az emberek.Egy,gyereket nem az érettségiig kell támogatni és isten őrizz attól hogy 20évesen esetleg temetni kelljen az anyját.Szerintem nem jó ötlet.Vannak persze kivételek,amikor épp nem jön össze a baba és több éve próbálkoznak.Azt persze megértem mert mi is lassan a 6.éve hogy szeretnénk.Viszont akinek már van jóformán egy felnőtt gyereke,nem tudom miért akar ilyen korban babát. 27N

ha párom lenn ennyi idős,vagy anyám örülnék neki és segitenék neki