Mit lehet tenni olyan emberrel, aki szinte mindig mellélő az ajándékvásárlással?

Akkor célozgasd neki mindig, hogy

-jaj! anyu, láttam egy nagyon jó könyvet, annyira vágyom rá, de sajnos nem tudom megvenni

- de jó lenne ha meglenne az a könyv nekem..

Azért csináljátok ezt, mert ez egy játszma mindkettőtök részéről. Tudattalan játszma, és egészen másról szól, mint az, amit a felszínen kimondtok problémaként.

1. Neked semmi sem jó. Próbálsz megoldást találni, "próbálsz" anyuval egyezkedni.

2. Anyuka erőszakoskodik, hogy csakis ezt vagy azt veszi meg, HOLOTT pontosan tudja, hogy úgyis csak megbánt vele.

3. Te jó képet vágsz hozzá a felszínen, de belül esz a méreg.

4. Anyuka halálra sértődik, hogy ő csak jót akart.

5. Neked pedig bűntudatod lett, hogy anyukát megsértetted, ÉS a (jogos) haragodat ellene (hogy nem vette figyelembe az akaratodat) fojtod lefelé és befelé, vagy panaszkodsz kifelé.

A valódi cél anyuka részéről a zsarnokoskodás, az, hogy téged kis h.lye gyerek szerepben tartson, és neki megmaradjon a énmégfontos-vagyok-szülővagyok szerep. Plusz a számodra meghatározott negatív énképedet fenntartsa: "lám, te milyen undok és önző ember vagy, hiszen én (akinek alig van pénzem) majd megszakadok, hogy neked adjak, és neked semmi se jó". Ez nagyon-nagyon durva lelki erőszak!

A te célod pedig az, hogy anyuka szeretetét VÉGRE elnyerd és legyőzd a zsarnokosását, és érvényesítsd az akaratodat.

Ebből az ostoba játszmából úgy lehet kilépni, hogy tudatosítod magadban, hogy mit akarsz, ahhoz mindenáron ragaszkodsz - értsd: akkor is, ha megsértődik! -, és lemondasz arról végre, hogy ilyen anya szeretni tudna téged. Lehet, hogy valaha egy kissé szeretett, de nem eléggé. De ha nem eléggé szeretett kisgyereként, akkor most sem fogod ezt megkapni.

Mindez r-ohadtul fájdalmas, ezer tagadás van benne, ezer átsírt éjszaka, ezer meg ezer ordibálós nap. De a végén szabad leszel. Kérhetsz ehhez szaksegítséget is.

A másik variáció is drasztikus, de használ: ne tarts karácsonyt vele. Értsd: küldesz neki egy képeslapot és jónapot. Nem kötelező ajándékozásba verni magad, ha ilyen gáz az eredménye.

A Karácsony a Szeretet ünnepe, nem a gyomoridegé.

Nálunk meg van beszélve, hogy vissza lehet adni az ajándékot. Ilyenkor az ajándékozó nyakén marad a dolog.

Ezt be kell kalkulálnia. Legközelebb ügyesebb lesz majd.

"Ó, már megint egy hordhatatlan darab. Ez már ha jól számolom a hetedik. Azt hittem ennyi után már felhagysz vele. Mennyivel jobb lett volna a legújabb Murakami-regény! Nah, de mindegy is, majd máskor, tessék, ez a tiéd!..."

Ha nem is annyira durván, mint az ötös írja, de azért ez van. Gondolj bele anyád sorsába, milyen célja van még az életében, lel-e valamiben örömet? Vagy inkább kapaszkodik az anyaságába, és ezt úgy képzeli el, hogy Ő tudja neked mi jó, és ő lát el ezzel, szinte mártírként. Te már felnőttél, önálló ízlésed, gondolataid vannak, de ezt nem tudja elfogadni. Ha el tudná, akkor tudna olyat venni neked, ami tetszik, és a te felnőtt életedben van helye.

De nem, te még a kislánya vagy, majd ő tudja helyetted is.

Nem tudatosan csinálja ám, csak védi azt a tudatot, hogy ő még gondoskodik rólad, tudja mire van szükséged, és van _értelme_az_életének_.