Hogyan költözzek el otthonról?
26 éves vagyok, januárban hazaköltöztem a kislányommal a szüleimhez, mert az apukájával nem működött.
Itthon eléggé sikerült elhagyni magam, de általában a gyerekkel voltam, nem léptem le bulizni.Csak ha hazaértek a nagyszülők akkor ők játszottak vele.
Megtalált a szerelem, de nem tudunk találkozni, mert a szülők szerint túl korai, gyermekem kell nevelni, nem b*ni járni este.
Nincs munkám, de itthon mindig rendet csinálok, csak ők ezt nem látják.
A gyerekkel nem játszhatok, mert a mama mindig itt áll felettünk, közbemagyaráz, fürdetéskor etetéskor altatáskor, mit adok rá, hová megyünk.
El kell innen költöznöm, mert állandóan az öngyilkosságra gondolok, hogy nem élhetek. De ők csak fenyegetnek, hogy hova vinném a gyereket, elvetetik a gyámmal tőlem, hogy szar anya vagyok.
A kérdésem az lenne, hogy hiába ülök le velük józanul beszélni nem értenék meg, megvárni egy vitát és akkor lelépni, vagy mikor nincsenek itthon akkor?
Akkor is elmehetsz, amikor otthon vannak. Nyugi nem vetethetik el tőled, mert új férfi lépett az életedbe.
Tarts ki, remélem, meg tudod oldani a problémát.
Hány éves a gyerek? Bölcsis, ovis?
Előbb munkát kell találnod, utána léphetsz, de akkor se haragban válj el tőlük, mert kitudja mikor kényszerülsz majd ismét visszamenni. Bármilyen állást fogadj el, és jelentkezz is rájuk, olyanokra is, ahol elvárás a képzettség, még ha neked nincs is. Barátnőm is így talált munkát, tapasztalat nélkül, egyszerűen szimpatikus volt és felvették.
Hamarabb ismerkedtem meg vele, mint ahogy itthon már minden elviselhetetlen volt.
Van havi bevételem, de önálló albérletet nem tudok fenntartani.(gyes+családi pótlék és ilyen összegű gyerektartás is)
A gyermek bölcsis. Munkát nem találok, mindenütt meghallják gyerek és jó köszönjük, ki vigyáz rá ha beteg...
"önálló albérletet nem tudok fenntartani"
Hát ezzel többen vannak így, ezért aztán jó eséllyel találhatsz lakótársakat, bérelhetsz fél- vagy harmad lakást.
Amikor volt vita, és mondtam elköltözöm anyaotthonba leköpött, hogy ki nem szarja le.
IGazából ők nincsenek jóba, nagy úr az alkohol. Mindent szidnak, minden szar, rossz. ÉS azt hozzák fel, hogy amiért én fél évig jártam másik városba egyetemre emiatt van nekik hitelük. Soha egy szóval nem mondták, hogy nem bírják anyagilag, de én tudtam és otthagytam az egyetemet.(hazaköltöztem csináltam egy szakmát és mellette dolgoztam, nem kértem semmire pénzt) Most sem hagynak, hogy a saját gyerekemnek vásároljak, majd mi kifizetjük, de tele vannak adóssággal.
Felvettek autóra svájci hitelt, ami nem csökken, de minket nem kellene pénzzel tömni, sót tudnék nekik is adni, de nem....
Egyszerűen szar az életük, és rajtam vezetik le. Nekik az unoka a mindenük és úgy csinálnak mintha a saját gyerekük lenne, és azzal, hogy hazaköltöztünk akkor ők nevelik és kell nevelniük.
Beszélni nem lehet velük, mert kérem ne legyen ölbe, itthon csak ölelgetik a 2 éves gyereket.Milyen cipőt vegyek neki. Csinálok kaját, ő azért is csinál mást, és mondja a gyereknek utána már nincs szívem azt mondani, hogy de gyerekem mást kapsz, mert én azt csináltam.
Nem várom el, hogy a következő férfi tartson el, de nem hinném, hogy jobb lenne egyedül albérletbe költözni. Egy gyerek mellett nem egyszerű a találkozás 1 közös lakásban könnyebb lenne, meg lakva ismerszik meg az ember.
A gyerek apja, ha úgy vagy hagyná, hogy a gyerek odaköltözzön ha mégsem sikerül ez a kapcsolat sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!