17 év elteltével hogyan menjek haza, vagy menjek-e haza egyáltalán? Többi lent

Lehet le leszek pontozva, mert nem feltétlen osztom mások véleményét, DE:

Én megkeresném őket, és találkoznék velük. Csak is azért hogy megtudjam hogy miért. Veled miért nem törődtek, miért nem foglalkoztak, miért nem támogattak. A testvérednek pedig miért adtak meg mindent. Én addig nem tudnám lezárni a dolgokat magamban, amíg nem tudom hogy miért. Lehet hogy ott fűt-fát összehordanának, és ugyanúgy nem érdekelnéd őket. De az is lehet hogy össze jönne a család. Lehet hogy már megbánták, csak hát a büszkeség nagy úr. Ha Te már egyébként is lezártad magadban a gyerekkort, a szülőket, akkor nem sok vesztenivalód megpróbálni. Legalább Te mindent megtettél.

Szia! Sajnálom, hogy úgy döntöttél, mégsem mész haza,nem látogatod meg őket. Szerintem egy próbát megért volna, sok év eltelt, lehet ők is változtak. És hát nem lesznek ők sem fiatalabbak, bármi történhet velük, utána neked lenne lelkiismeret furdalásod. Ha hazamennél, megnyugodnál,hogy Te megtetted, amit lehet.Persze a Te döntésed, de azért gondold át.

Mondom én ezt úgy, hogy én sem jöttem ki a szüleimmel, végül leléptem otthonról 18 évesen, más országba. Férjhez mentem, gyerekem van. Ma ott tartunk, hogy évente egyszer találkozunk.

Én úgy gondolom, inkább bánjam meg azt amit megteszek, mint utólag bánjam meg, hogy nem tettem meg.

41/N

Én megértelek 100% -ban ,de gondold át még egyszer .

Szánj rájuk legalább egy órát még az életedből .... Most csak a sok rossz jut az eszedbe ,de próbálj meg túl lépni rajta ,már amennyire lehet . Add meg magadnak és nekik is a találkozásra a lehetőséget ... 17 éve nem voltál itt ,gondolom sokat rágódtál rajtuk ,főleg mostanában ,hogy közeledett az ideutazásod napja ... Van egy mondás ,ami szerintem igaz ,nem feltétlen rád ,hanem úgy általában : "A büszkeségen túllépni a legnagyobb erény .. " Most is azt mondom ,nincs veszítenivalód ... menj keresd fel őket (: ...

lehet hogy kissé bunkóság amit írok de én a helyedben igenis vissza mennék is az orruk alá dörgölném a sikereimet. Hiszen egy szülő hogyan tud különbséget állítani a gyerekei között? és ha jól értelmezem , neked mindened megvan jelenleg (nyilván a jó szülői kapcsolaton kívül :( )

Én vissza mennék. És elmondanám hogy nesze ősök megvagyok , gyerekem van diplomám van és ráadásul nélkületek. lehet hogy nem érsz el vele semmit mert ez tény de nekem jólesne hogy ennyi év után kiadhatnám a bennem felfokozódott mérget.

de a TE döntésed!

http://www.youtube.com/watch?v=YARAX011yK8

Pont ez a zene szólt, mikor olvastam a kérdésed... A sors iróniája.

Hozzászólni nem tudok, neked kell eldöntened, mit érzel.