Apámmal rosszban vagyok, anyukámmal mostanában egyre kevesebbet beszélek de több a vita?

Apámmal már rég óta nem jövök ki valami jól. Mindig cukkol, idegesít stb. Nagyon bosszantó már. Mostanában elkezdtem levegőnek nézni. Csinál néha durvább dolgokat ha elpattan az agya. Èn se vagyok szent, visszaszólogatok neki, van mikor káromkodok. Tudom ezt nem illik egy lánynak, de ezt váltja ki belőlem az apám viselkedése.

Anyukámmal sokszor veszekszünk. Pl. ha rendetlenség van a szobámban, ha nem veszem fel a telefont, mindenre azt mondom, hogy "mindjárt" ; "majd". Legtöbbet azért veszekszünk, mert mindig a telefonommal "babrálok". Vagyis beszélgetek a barátaimmal, de ő ebből csak azt látja, hogy mindig bele vagyok merülve a telómba. Meg későn megyek aludni is és emiatt is folyton berág. A tanulással különösebb problémáim nincsenek eddig. Neki is van amikor olyan dolgokon felhúzza magát... na mindegy. Vele mostanában kevesebbet beszélek, bár sose osztottam meg vele a dolgaimat, mert lekezel, vagy nem vesz komolyan. Inkább a barátaimmal osztom meg a gondjaimat.

Szóval, néha úgy érzem, hogy apám csalja anyumat, van mikor meg úgy gondolom, hogy anyum csalja apámat. Persze erre semmi bizonyìtékom nincsen, de tudom bunkóság ilyet mondani de én szeretném ha elválnának, vagy legalább csak külön élnénk. Összeugrasztani nem akarom őket mert mégis csak a szüleim, de nem bírom elviselni az apámat. Apám szerint anyumat az orránál fogva vezetem és simán átverem őt meg kamuzok neki. Ami bem igaz!

A kérdésem lenne, hogy anyummal mit lehetne tennem, hogy megértő legyen velem ès a kapcsolatunk olyan legyen mint a normális anya-lánya kapcsolatok? Apámmal lehetne valamit kezdeni? Magammal kapcsolatban min változtassak, hogy próbáljam elkerülni a balhékat?