Molesztált az apám. Mit tegyek?
Sziasztok!
22 éves lány vagyok. Nem erőszakolt meg, de 10 éves koromtól 20 éves koromig molesztált. Egy művelt, látszólag értelmes ember, tele együttérzéssel, sokat segített nekem...és mégis. Egy megbomlott elme. Az anyám paranoid skizofrén, úgyhogy jó példát tőle sem sikerült látnom.
Azt hittem, hogy elég erős vagyok, hogy egyetem mellett felépítsem az elveszett önbizalmam és azt hittem, hogy a sok rossz dolog, ami történt, majd erőt ad, hogy még jobban hajtsak. De így nem megy a tanulás, és emiatt is negatív érzelmeim vannak.
Fizikusnak tanulok. Már félév közepe van, és sok tanulnivaló van, de csak vagyok, és akárhányszor szeretnék leülni tanulni, nem megy. Annyi gondolat van bennem, amik elviszik a lelki energiáim.
Ti mit tennétek a helyemben?
20 évesen jártam pszichiáterhez depresszió miatt, de az gyógyszert írt fel, aminek semmi értelme sem volt, mert egy ilyen kis bogyó nem győzheti le az agyam teremtő erejét. Tehát nem bízom a pszichiátriában, viszont szükségem lenne rá, hogy feldolgozzam a traumáim, hogy normálisan tudjak élni és teljesíteni az iskolában és a magánéletemben.
Választhatom a bátorság és a szabadság útját, ami talán a szüleimnek életük legnagyobb fájdalma lesz, vagy választhatom azt, hogy meglapulok és a megbocsájtás nevében megtűröm szegény beteg lelkű szüleimet...én meg járom a magam útját. (Nem lakok velük, és ritkán beszélünk.)
Köszi!
Elég kusza, amit írsz..de azért megírhatnád, mit értesz a "Választhatom a bátorság és a szabadság útját,".
Különben nagy butaság volt elutasítanod a pszichiátriai kezeleést. A leveledből látom, nagy szükséged lenne rá.
Amikor "kezeltek", felírtak valami Cipralex nevű gyógyszert. Ja, és megnézném, hogy te milyen tisztán és érthetően írsz, amikor felismered, hogy a szüleid bajai beszürkítették az életed első negyedét. Megnézném, milyen tisztán írsz, amikor azt sem tudod, hogy is néz ki az az igazi szeretet? Nem sokat láttam belőle, pedig szerintem az a legnagyobb érték a világban. Úgy gondolod, hogy majd néhány kemikália át fogja strukturálni az agyamban az idegi köttetéseket, amelyek efféle emocionális reakciókra sarkallnak, név szerint: önbizalomhiány, szeretethiány, bizonytalanság, döntésképtelenség, a rendes apa keresése a férfiakban, ahelyett, hogy egyszerűen a társamat keresném?
Szerinted milyen tisztán írnál, amikor a szerelmeskedés, az egyik legszebb dolog a világon, neked be lenne mocskolva olyan emlékekkel, hogy az apád a hüvelyedbe nyúl, és neked el kell hinned, hogy ááá ez semmiség? Milyen tisztán írnál, ha érzelmi zsarolásban nőttél volna fel? És milyen gyógyszer tudná célzottan ezeket a rossz mintákat eliminálni?
Te szedted azt az 5 mg-ot naponta, vagy én? Csak éreztem, milyen hatása volt...semmilyen, főleg azért semmilyen, mert a szüleimmel laktam. Nem mérgezem a májam hülye gyógyszerekkel, mert nem a májam tehet róla, hogy az irányító rendszerem rosszul lett beprogramozva.
Úgyhogy ne legyél nagyképű, oké?
Persze nemcsak rossz oldala van a múltamnak. Vehetjük áldásnak is...hiszen 22 évesen eljutottam egy olyan szintemre, amire talán csak 66 évesen jöttem volna rá. Mert egy gyereklétbe ennyi tapasztalatot bezsúfolni nem mindig szoktak. Szóval szerencsésnek is mondhatom magam.
A szabadság és bátorság azt jelenti, hogy elszakadok érzelmileg az apámtól és anyámtól. Lemondok róla, hogy féljek attól, hogy majd ha szenvedést okozok nekik, megvonják a szeretetet tőlem. Kinézem belőlük az öngyilkosságot is, amilyenek. De az a szabadság, amikor ilyen szinten is fel tudom vállalni, hogy nem én vagyok felelős az ő reakciójukért, hogy nem tudnak megbocsájtani maguknak.
#15 leírta a lényeget. Pszichológusra van szükséged, kérdezô, nem pedig gyógyszerekre. A gyógyszer tüneti kezelést ad, míg a beszélgetések a pszichológussal az alapproblémákat segítenek feldolgozni. Mintha kizárólag orrcseppel próbálnánk kezelni az influenzát (pszichiáter) ahelyett, hogy a szervezetnek segítenénk beindítani a saját védômechanizmusait pl. immunerôsítôkkel (pszichológus).
Neked ráadásul, kérdezô, azt is meg kell tanulnod, hogy leválj a káros, mérgezô szüleidrôl, akik valószínûleg jó alaposan megreccsentették az önértékelésedet is, megspékelve mindezt azzal, hogy a mai napig lelkufurdalàst érzel miattuk, amit szintén ôk neveltek beléd...
Egyedül ez nem fog menni. Ahhoz túl nagy terheket cipelsz.
Nagyon sok munka (ott legbelül) lesz mire le tudsz válni tőlük és túl tudsz lépni ezen. Én is azt javaslom, mindenképpen keress fel egy pszichológust, és lehet hogy csúnyán hangzik, de minden kapcsolatot szakíts meg velük egy időre.
Olvasd el a "Mérgező Szülők" című könyvet. Irányt fogsz benne találni, hogyan kezd a lelki gyógyulást.
Kérdező látszik hogy a pofád igen nagy, illetve a kérdésnek is erősen kamu szaga van.
A többieknek meg üzenem, hogy a pszihiáter nem csak gyógyszert ír fel, hanem azt is csinálja amit ti hisztek hogy a pszihológus csinál. Mivel a pszihológus pont hogy nem fogad betegeket, mivel az ő dolga a kutatás.a kérdezőnek elismerem, hogy nem antidepresszáns kellett volna, hanem sokkal inkább antipszihotikum. Vak aki nem látja hogy a kérdező se százas.. Sőt
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!