Molesztált az apám. Mit tegyek?
Sziasztok!
22 éves lány vagyok. Nem erőszakolt meg, de 10 éves koromtól 20 éves koromig molesztált. Egy művelt, látszólag értelmes ember, tele együttérzéssel, sokat segített nekem...és mégis. Egy megbomlott elme. Az anyám paranoid skizofrén, úgyhogy jó példát tőle sem sikerült látnom.
Azt hittem, hogy elég erős vagyok, hogy egyetem mellett felépítsem az elveszett önbizalmam és azt hittem, hogy a sok rossz dolog, ami történt, majd erőt ad, hogy még jobban hajtsak. De így nem megy a tanulás, és emiatt is negatív érzelmeim vannak.
Fizikusnak tanulok. Már félév közepe van, és sok tanulnivaló van, de csak vagyok, és akárhányszor szeretnék leülni tanulni, nem megy. Annyi gondolat van bennem, amik elviszik a lelki energiáim.
Ti mit tennétek a helyemben?
20 évesen jártam pszichiáterhez depresszió miatt, de az gyógyszert írt fel, aminek semmi értelme sem volt, mert egy ilyen kis bogyó nem győzheti le az agyam teremtő erejét. Tehát nem bízom a pszichiátriában, viszont szükségem lenne rá, hogy feldolgozzam a traumáim, hogy normálisan tudjak élni és teljesíteni az iskolában és a magánéletemben.
Választhatom a bátorság és a szabadság útját, ami talán a szüleimnek életük legnagyobb fájdalma lesz, vagy választhatom azt, hogy meglapulok és a megbocsájtás nevében megtűröm szegény beteg lelkű szüleimet...én meg járom a magam útját. (Nem lakok velük, és ritkán beszélünk.)
Köszi!
Ne haragudj, de tényleg hülye vagy, hogy a szüleidre gondolsz. Apádat sajnálod,aki az egyik legbűnösebb dolgot cselekedte veled? Anyádat sajnálod, aki nos igen, beteg, de valószínűleg nem vette észre, vagy nem vette tudomásul, veled mi történik?
És te hol vagy? Téged kis sajnál, neked ki segít, téged ki támogat, te kinek vagy fontos?
A te életed legnagyobb fájdalma már megtörtént. Akarsz még többet? Akkor maradj velük.
Szeretnél magadnak egy új esélyt? Akkor lépj!
Elnézést, ha kemények a szavaim, de nagyon feldúlt, amit írtál.
Még nagyon mélyen a problémádban élsz, ezért kellene egy szakember vagy egy megbízható barát, aki segít neked feldolgozni mindent.
Ha már reálisan átlátod, hogy ki, mit és miért tett, illetve érzelem nélkül tudsz visszagondolni, akkor nagyon egyszerű lesz a lépést megtenni az új élet felé.
Nekem is nagyon zűrös volt a gyerekkorom, egy lelki betegként próbáltam új életet kezdeni, sajnos sikertelenül. Megismertem a Páromat, akivel megbeszélhettem mindent, ott állt mellettem, amikor erőt vettem magamon, hogy újra beszéljek apámmal. Egy év kellett, hogy 17 év sérelme megoldódjon. Sikerült és azóta boldog vagyok :)
Már majdnem mindent elmondtam nekik szerintem. Ők nagyon követelőzőek amúgy. Pl. anyám nem adta be az adóbevallását, és interneten akarták leadni a bevallást, de nem emlékeztek a wifi jelszavára. Felhív apám, hogy emlékszek-e (egy olyan jelszóra, amit utoljára három éve láttam). Mondom neki százszor, hogy nem emlékszem. Aztán anyámmal is felhívat, hogy ő is megkérdezze ugyanazt. Mondom, nem emlékszem, bocsi. Erre apám elveszi a telefont, hogy miért nem segítek, és hogy én fogom kifizetni az anyám 200.000 Ft-os büntetését.
Egyébként apám fizeti anyukám milliós tartozásait a bankok felé. Szóval minden egymásra épül. Meg amikor nem bánok jól apámmal szerinte (mondjuk vitatkozok vele, vagy megmondom az őszintét), akkor izél, hogy majd el kell tartsam a szüleim, mert hogy szülőtartás is létezik.
Az egész családfa egy torz lelkű állat...
Lehet az lesz, hogy kilépek belőle.
És az iskolával mit csináljak?
Szerintetek szüneteltessem a tanulmányaim, amíg jobban nem leszek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!