A szüleim azt mondják tartsam el őket, merthogy felneveltek. Viszont szerintem az majd csak idősebb korukban járna vissza. Mi legyen?

A szüleim elég képzetlenek. Most 50 és 55 évesek. Kb. 5 évvel ezelőttig az állami szférában dolgoztak korrekt fizetésért, irodában. Viszont jöttek elbocsátási hullámok és mindkettőjüket kitették majdnem egy időben, mert csak érettségijük volt, illetve apának egy technikusi. Anya a honvédségnél volt, apa egy főiskolán rendszergazda.

Apának még fel is ajánlották, hogy nem teszik ki, ha szerez egy angol nyelvvizsgát és szerez egy felsőfokú informatikusi képesítést, amit még fizettek is volna, de nem élt a lehetőséggel. Azóta fizikai munkákat végeznek, apa most karbantartó egy óvodában, anya a szalag mellett dolgozik egy gyárban.

A nagyszüleim járattak szinte egyetemre, ők adták a nyugdíjukból támogatva engem minden hónapban a megélhetésre valót 5 éven keresztül. Anyáék soha nem gondoltak rá (mondjuk 20 éve, amikor még lett volna idő és pénz is volt) hogy ilyenre valaha is félretegyenek előre gondolkodva. Akkor csak kb. havonta jártam haza, ritkán is láttam őket.

Lettek jó diplomáim és szerencsére elég jó, nettó 300 ezer körüli fizetésem van.

Most úgy néz ki lehet megint nem lesz munkájuk. Apa állandóan késik, ezért lehet hogy kirúgják, anya meg sokakkal összeveszik a munkahelyén.

Most felvetették, hogyha ezek megtörténnek, akkor támogathatnám őket anyagilag.

Viszont nem akarom még több okból sem.

Egyrészt még munkaképesek. Fizikailag képesek dolgozni, tehát nincsenek lerobbanva. A nyugdíjas kor közelében sincsenek még. 10-15 munkaévük (de lehet mire oda jutunk, addigra több is) még hátra van.

Ők is eltatottak engem, amikor munkaképtelen voltam (gyerek), én is eltartanám őket, amikor munkaképtelenek lennének (nagyon öregek). Nem?

Másrészt a fizetésem talán soknak tűnik, de rengeteg dologra kell nekem is félre tennem belőle. Kb. 120-130 ezerből élek, a többit, havi kb. 150-170 ezer forintot mindig félre teszek. Sorolom mikre kell a pénz a jövőben:

vésztartalék, saját lakás/ház, a gyerekeim egyetemére, taníttatására félretenni, pár havi megélhetési tartalék, autó esetleg, saját nyugdíj majd. Ráadásul posztgraduális képzésre is járok most, aminek a félévi tandíja 175 ezer forint például.

Nem lennék ellene hogy a(z esetleg) kevés nyugdíjukat majd kiegészítsem zsebből egy 50-100 ezerrel, ami akkor már nem fájna annyira, de most az életem elején vagyok, amikor felépíteném a későbbi vagyonom, megtakarításaim alapjait. Pont azért csinálom ezt, hogy ne az legyen mint ami velük volt és ezzel áttételesen velem gyerekkoromban. Nem hitelből akarok házat, autót venni majd. Nem akarom hogy a gyerekem egyetemre járása teljesen a véletlenen múljon (mint nekem), nem akarok azon parázni soha hogy mi lesz ha kirúgnak, mert lesz legalább egy fél-1 évre való megélhetési tartalékom, ami idő alatt kereshetek munkát nyugodtan, nem akarok a nyugdíjam miatt aggódni hanem a saját pénzemből akarok megélni. De ha most ilyen sokat kellene rájuk költenem, akkor ezeket a lehetőségeket mind elvennék tőlem.