Hogy értessem meg velük, hogyha akkor nem kellettem nekik, most se keressenek és hagyjanak békén?
17 évesen lett egy nálam idősebb férfi az életemben,akinek sok mindent köszönhetek,segített mindenben és támogatott anyagilag is,később lakást,autót kaptam tőle,stb.
Mikor ez otthon kiderült,a szüleim közölték,hogy amíg ez a kapcsolat tart,ők nem akarnak látni a házukban.
Most 23 éves vagyok és még mindig együtt vagyunk,van egy kislányunk is.Boldog vagyok,de a szüleim a nővéremen keresztül értesültek ezekről és látni akarnak.
Én viszont ezt nem akarom és szeretném,hogy megértsèk ezt.
De csak hívnak,írogatnak és azt hajtogatják,hogy joguk van az unokájukhoz.
Nővéreddel tartottad a kapcsolatot? Felhatalmaztad, hogy szüleidnek kiadja a telefonszámod, meg hogy szültél? Mert ha nem, én rá is nagyon haragudnék!
Telefonszámcsere, email cím csere!
Joguk...
Kötelességük lett volna fiatalkorúként gondolkodni rólad.
Én se mennék a közelükbe.
Szólj a nővérednek, állítsa le őket: 6 éven keresztül nem voltak rád kíváncsiak, tőlük akár "el is veszhettél volna a nagyvilágban"!
Gondolkodniuk kellett volna, mielőtt kiadták az utadat. Hiszen akármit is tesz egy gyermek, ha a szülő nem ért vele egyet, akkor is álljon ott a háta mögött, hiszen meglehet, hogy az a gyermek "elesik", ha ők nem segítik, akkor ki. Szerencsére a döntésed jónak bizonyult, de ha akkor így viselkedtek, ha kibírtak nélküled ennyi évet, akkor várjanak még egy kicsit.
Várják meg, míg a gyermeked lesz annyi idős, hogy önmaga eldönti, kíváncsi-e a nagyszülőkre, vagy ő is köszöni szépen, nem kér belőlük.
Az túlzás,hogy tartottam a kapcsolatot a nővéremmel,Facebookon néha beszéltünk,ennyi.De akkor sem eget rengető dolgokról.
Azért nem akarom,hogy találkozzanak a picivel,mert tudom,hogy milyen az anyám...Egyre többet és többet akarna,mindenbe beleszólna és nem tudnánk levakarni magunkról.
Nem haragszom rájuk,egyszerűen olyanok számomra,mint az idegenek az utcán.
Amikor kiderült a kapcsolatunk,már nem voltam kiskorú,előtte kicsivel lettem 18.De akkor is rosszul esett,hogy szinte senkire sem számíthattam,mert akkor a párommal is elég viharos volt a kapcsolatunk és senki nem állt mellettem.
4-nél a pont. Az első mondatod elég necces. Képzeld el, a te lányod mondja ezt neked: és nem azt, anya , szerelmes vagyok. Nem.Anyagilag támogatnak. És még képzeld hozzá, a donátor egy 38 éves,családos..
Na szóval, ne tarts haragot, a békülőnek nyújts jobbot.
MINDENKINEK JOBB!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!