Az hogy van, hogy apám olyat szabályokat hoz, amiket Ő simán megszeg, de ha én megmerem, akkor balhé van?

"Hol élünk? A kommunizmusban? ott van ilyen hogy a vezető bármit tehetett, de a nép meg szívott!" - Kérdező, alaposan el vagy tévedve... pont az a baj, hogy a kapitalizmusban, a "rendpárti-értékelvű" ótvarban, ahol aki a zsét villantja - "amíg az ÉN kenyeremet eszed" - annak többet szabad, az diktálja a rendet...

A kommunista pedagógiának (ld Makarenko pl.) az az alapelve, hogy egy közösség minden tagja egyenrangú, és a közösség határozza meg a szabályokat...

Furcsa, hogy ugyanezen elv munkahelyen történő alkalmazása esetén itt mindenki sír. Mert akkor ő van a péló rosszabbik végén.

Ha ő a szülő és nála az erő, akkor viszont rendben van...

Kettős mérce?

Az említett szituációt hívják következetlen nevelésnek. Sajnos bátyám felesége is ilyen: megtiltja a 7 éves gyereknek, hogy 6 után egyen, ő meg 8-kor a tévé előtt, a gyerek mellett táblaszámra tömi a csokit. Ettől a gyerek csak megzavarodik, és nem fogja tudni, hogy mi a helyes. Szerintem a családban mindenkinek egyenrangúnak kell lennie, és szabályok hozatala is fölösleges. Ha helyesen, normálisan és szeretve nevelted/neveled a gyereked, automatikusan el fog mosogatni, vagy kiviszi maga után a szemetet. Ezekre szabályokat felállítani idiótaság, egy gyereket kiskorában meg kell tanítani, mi a helyes. A mi 12 évesünk alig várja, hogy vége legyen az ebédnek, hogy aztán ő a kis sámlijára felállva mosogathasson. Nem kell rászólni, magától teszi.

Kérdező, apád nem valami következetes, biztos neki is problémája volt régen a szüleivel, és ezt rád is kivetíti. Sokat nem tudsz tenni, vagy megszoksz, vagy megszöksz.

Sajnos apád az általa látott szülői minta alapján nevel téged,és meggyőződése,hogy ez így helyes.Ami tehetsz,hogy próbálsz alkalmazkodni egyrészt,másrészt hogy törekedsz más szülővé válni majd anno,mint amilyen most apud.Tehát légy szorgalmas,rendszerető és tisztelettudó,és majd ha oda kerülsz,szülőként is statuálj példát a gyerekednek.

Egyébként az tényleg nem árt,ha elpakolsz magad után,vagy ha tekintettel vagy másokra,ebbe igaza van,még ha ő nem is követi az elvet.

Nem tudom, ki gondolja azt, hogy ez jót tesz a gyereknek... Én is ilyen környezetben nőttem fel, pánikbeteg lettem, és sokáig nagyon agresszív is voltam, a megfelelési kényszertől meg lerobbant a gyomrom és a látásom. Most már azért jól vagyok, de évek kellettek hozzá.

17 éves vagy, Kérdező. Néhány évig még kibírod, és lelépsz. A gond itt azzal van, hogy ezzel a magatartással az apád lázadást váltott ki belőled... Mert akkor sem kellene hangosan hallgatnod zenét, ha más azt csinálja, és nem kellene a tévé előtt tespedned, szintén azért, mert más is csinálja. A maradék időt, amit ott kell elviselned, arra kellene fordítanod, hogy képezed magad, hogy később minél jobb esélyed legyen boldogulni, és minél hamarabb szabadulhass.

Én, személy szerint, az egyik volt tanáromra szeretnék nagyon hasonlítani. Bölcs, olvasott férfi, 63 évesen is tanít, rendezvényeket szervez, a diákjait mind személyesen tényleg ismeri és szereti, akár politikai hovatartozástól függetlenül. Persze, ő is alkalmazta ezt a "Jupiter-szabályt", de tényleg csak ésszerű keretek között és ott, ahol indokolt volt. Ő tudott nem elrettentő példát mutatni.