Tudni kell egy anyának mindent?

Idővel rájöttem, hogy az én párom is hajlamos mindent elmondani az édesanyjának.

Bevezettem, ha valamit nem szeretném, hogy elmondjon neki, akkor hangsúlyozva megkérem rá, hogy ne tegye, és ő ezt tiszteletben tartja.

Az, hogy a többit elmondja, nem zavar. Jó a kapcsolata az édesanyjával, és nyilván kíváncsi rá, mi van velünk, hogy élünk. Ettől még nem anyám asszony katonája.

Nem.

Az anyaság nem ürügy és nem ok bármire. Egy anyának a felnőtt gyereke életében csak annyi keresnivalója van, amennyit az megenged. Értsd: figyelj oda jobban a srácra, akivel ismerkedsz, hogy miylen ember és milyen a kapcsolata "anyucival".

Szerintem egy anyukának nem kell mindent tudnia. Eljön az az idő, amikor a kisfia/kislánya leválik róla, lesz párkapcsolata, és ami ebben történik, az nem minden anyucira tartozik. Normális esetben ezt a felek érzik, és nem beszélik ki a privát szférájukat még anyukával sem.

A másik, hogy egy normálisan gondolkodó anyuka ezt tudja, és nem kezeli úgy a gyerekét, mintha még tényleg kisgyerek lenne. Egyszóval ebben a korban már vannak dolgok, amik nem anyukára tartoznak.

Nekem szerencsém van, a párom abszolút nem beszél ki semmit, és anyós sem kíváncsiskodik. A fontos dolgokról úgyis mindig időben értesül, a többi pedig a mi magánügyünk.

Nem kell mindent tudnia, de mindenkinek a magánügye, hogy mit oszt meg az anyjával.

Akkor kezdődnek a gondok, amikor a szülőknek beleszólásuk kezd lenni a magánéletetekbe, ilyenkor tényleg kell egy határvonalat húzni.

Viszont azzal ne foglalkozz, hogy mennyit tudnak rólad, mert sok esetben úgysem lehet lenyomozni, hogy a párod mennyit mond el a szüleinek és talán felesleges is lenne felhozni a dolgot. Vannak, akik bensőséges viszonyt ápolnak a szüleikkel és rosszul esik talán, hogy valaki más megszólja őket ezért.

Én sem vagyok az a típus, aki minden részletet megoszt a szüleivel, de ha a párom ezt tenné az övéivel, akkor nem szólnám meg érte, mert amíg nem megy a kapcsolatunk rovására, addig nem látom értelmét, hogy ebből ügyet csináljak.

Akármennyire is furcsa, de ahány ház, annyi szokás. Nem kell feltétlenül zakkantnak lennie valakinek, ahogy az egyik válaszoló írta, ahhoz, hogy megosszon sok mindent a szüleivel.

Nekem is volt olyan barátom, aki utólag mondta el néha, hogy elmesélte a szüleinek ezt meg azt, velem kapcsolatos dolgokat, aztán amikor ismét találkoztam az anyjával és az apjával, csak mosolyogni tudtam miközben átment az agyamon, hogy ők már tudnak bizonyos dolgokat rólam. De hangsúlyozom, nekem nem származott problémám ebből és nem vagyok az a típusú személy, aki feszélyezné magát mások előtt azért, mert kissé beléptek a magánszférámba, viszont ha kellemetlenség adódna, akkor gondolkozás nélkül szóvá tenném.