Hogy lehet feldolgozni azt, ha az embernek még felnőttként is állandóan a testvérével kivételeznek a szülei?
21 éves vagyok, a testvérem 18. Régen azt hittem - mivel ezt etették be nekem - hogy csak egy gyerekkori hóbort, testvéri féltékenység volt az, hogy mindig is azt hittem, úgy éreztem, hogy a húgomat jobban szeretik, ő több szeretetet, törődést kap, míg én vagyok a fekete bárány, akit, mintha képtelenség lenne szeretni. Ő mehetett sítáborba, külföldi utakra, engem még az osztálykirándulásokra is alig akartak elengedni, mert sajnálták rám a pénzt (azt mondták, "jobb ha itthonmaradsz, legalább megmarad a pénzünk". Én csak olcsó ruhákat kaptam, ezért le voltam nézve az osztályban, míg a húgom felsőkategóriás márkás dolgokban rohangál. Pedig mindig is jómódúak voltunk, de nem annyira, mint amit a húgom akar! Felnőttként a kiskori videókat nézegetve is csak szörnyülködni tudok, hogy bántak velem, nem csoda, hogy soha nem tudtam tisztelni őket. Velem mindig is csak egy dolgot hajtattak: tanuljak kitűnően. Azon már ki sem akadok, hogy a húgom bukdácsolhat, tudom, hogy ez a legtöbb családban így van. Ahogy azon sem csodálkozom, hogy én 16 évesen mehettem először buliba, ő meg 13 évesen már többször részeg volt. Itt nem erről van szó.
Most odáig jutottunk, hogy a húgomnak drogügyei vannak, lop tőlünk, nem is akárhogy és egy szavát sem lehet elhinni, mániákus hazudozó, szerintem tényleg pszichiátriai eset. Agresszív, mindig annak nyal apám és anyám közül, aki a több pénzt adja, ha nem adnak neki zülleni, akkor k*rvázik, anyázik, ami éppen kifér a száján. Mégis ő a kis kedvenc.
1 éve vette nekem egy autót, hogy eljárhassak dolgozni, de mivel úgy olcsóbb volt, anyám nevére lett iratva (amúgy nagy részét apám fizette és ő javíttatja a mai napig). Eddig én használtam, én takarítottam, szépítgettem, elintéztem az apróbb szerelési dolgokat, fizettem, tankoltam nem csak magamnak. De mióta a úgom letette a jogosítványt, teljesen kisajátította a kocsit, olyannyira, hogy én már bele sem ülhetek! 1 hét után összetörte a kocsit, 100 ezres kárt csinált, de a szüleim gond nélkül kifizették (pedig dolgozott a nyáron, kifizettethették volna vele), csak egy enyje-bejnyét kapott, és amikor én kiakadtam, még én voltam a szörnyeteg, a mocskos szemétláda, amiért el merném kérni tőle azt a kis pénzt, amit keresett a nyáron. A képembe vágták, hogy az nem az én kocsim, nem az én nevemen van, így hagyjam békén, azóta a párom kocsijával kell járnom, mert nem engednek vele. A húgom naponta eljár suliba vele, tankolják neki, nekem sosem tankoltak, egyszer csináltam egy 4600Ft-ot parkolási büntetést, akkor is a fejemhez vágták, hogy "van ám annak postai költsége is, x Ft, azt nem fizetted ki nekünk!".
Régen, ha mentünk valahova, mindig csak az ment, hogy én vagyok a sz*r, szemét alak, a húgom bezzeg milyen kedves, milyen édes és aranyos. Persze, ha meg akartam védeni magam, csak bizonyítottam, hogy undok vagyok (ki ne lenne az hamis vádakra?).
Mindemellett persze, ha fát kell hordani, gyümölcsöt szedni, a húgom sehol nincs, ő megy bulizni, míg mi este 9-ig pakoljuk a fát a párommal (ő sokszor a napi 8,5 óra munka és 2 óra vezetés mellett rakta nyáron) - elég nagy házunk van, nagy kerttel, így sok a munka - de mindig mi vagyunk elővéve, a 18 éves húgom 100%-ig ki van szolgálva és még a pénzt is nyomatják neki, míg engem a párom tart el, még kaját sem vesznek anyámék. Sokszor a húgom is azt eszi, amit a párom vesz a pénzéből és azt a ruhát hordja - ellopja - amit ő vett a fizetéséből nekem! Most összejött egy 20 évvel idősebb férfival, ő is pénzeli, és ez imponál neki, de a szüleim gond nélkül vendégelik a férfit, nem számít, hogy korukbeli, ezért még csak ejnye-bejnye sem volt. Ha én meg szólni merek,a húgom csak lerendez egy "na most már fogd be a mocskos pofádat!" szerű mondattal.
Hogy hogy bírtuk ki eddig, gyomorgyörccsel és folyamatos bezárkózással. Szerencsére egész nap mindenki megy erre-arra, ha meg itthon vannak, bezárkózom a szobámba, így nem kapok idegösszeomlást. Szerintek érthető, hogy azt tervezem (arra gyűjtünk), hogy jövőre lelépünk Európa másik felébe és ott fogunk élni? És hogy tudnám feldolgozni, hogy ok nélkül mindig a húgom kap mindent, hogy mindent leszed tőlem, hogy legszívesebben még a földet is kiszedné a talpam alól? Minden kell neki, ami az enyém, régebben már egy pasimra rá is mászott! Anyám meg igazi csicskája, bele van bolondulva. Egyedül apám az, aki érti, mi a bajom, de ő meg nem tesz semmit. Régen ő is ajnározta a húgomat, de már rájött, milyen. De csak a vállát vonogatja. Mellesleg őt még meg is érteném, mert pár hónapja megtudtam, hogy komoly kételyei voltak mindig is, hogy ő-e az apám, mert anyám többször megcsalta már.
szia!
Nagyon sajnálom a helyzetedet, de tényleg!:( Ugyan az én családomban nincs ilyen hála Istennek, de a barátoméknál bizonyos dolgokban ugyanez megy.
Ők 5-en vannak testvérek, egyikükkel sem kivételeztek, de lassan 2 éve elköltözött a testvérével albérletbe és meglopkodja. Nem volt munkája fél évig, mert úgy volt vele, h ott van a barátom és majd ő eltartja a seggét. 1 kezemen nem tudom megszámolni, hogy hányszor lopkodta meg.-,- Nem pénzzel, de zoknikat találtunk meg a szekrényében, papucsot, pólókat, sálat, csuklószorítókat, a pendrive-ját is ő lopta el (azóta sincs meg), fejkendőt, kulcstartó díszeket, vettünk illatgyertyákat, azokat is elszedte, mondván, hogy az ingyen van s mikor meg lett neki mondva, h fejezze be a lopkodást, fel volt háborodva! Lóg neki több, mint 200ezerrel, és azt is alig akarja vissza adni, pedig vissza tudná, mert nem keres rosszul ő sem.
A legfiatalabb öccse, mikor még otthon lakott, ellopott valamennyit a pénzéből, elvette a cigijét, feltúrta a szobáját, és a frissen felgenerálozott, felújított motorját elkötötte, és sikeresen lezúzta, a barátomnak bele került +60ezer forintjába. Az persze eszébe sem jutott, h bele adjon valamennyit,pedig nyáron elhúzott dolgozni.
A mostani testvéréve bnője is meglopta háromszor, 5-8ezer forinttal, tehát valahol meg tudlak érteni. Szerencsére most úgy alakult, hogy a nagyobbik öccsével el tud költözni közösen egy albérletbe. Tudom milyen nehéz a jó dolgok után rosszba bele menni, de hidd el sokkal jobb lesz. Lelkileg sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb leszel, és senki sem fog meglopkodni, vagy hülyére venni:) Tegyetek félre és utána pedig viszont látásra!:)
"Plusz anyám állandóan bent ül a szobában és beszélgetnek húgommal....miközben a konyhában a kaja ott fő a gázon..."
Nálunk ugyanez van. A húgom dolgai felől érdeklődik, beszélget vele, segít neki, tanácsokat ad. Engem meg folyamatosan csak bírálni bír. Miért vettem olyan kesztyűt, miért vettem olyan táskát... persze ezeket mind a párom fizeti, de ő csak kritizálni tud mindent. Biztosan a húgom Tom Tailor cuccai jobban tetszenek, amiket ő fizetett.
És a pláne, hogy míg a húgommal folyton kedves, segítőkész, érdeklődő és képes vele órákig eltársalogni tök érdektelen, ostoba dolgokról, addig engem régen ugyanezen témákban sosem hallgatott végig. Megkritizálta a jegyeimet, aztán mikor látta, hogy megint sikerült kiakasztania, elégedetten elvonult. De engem sosem hallgat végig, ma is pl le kellett gépelnem valamit neki, mert még helyesen sem tudnak írni, odavágta elém az asztalra, hogy csináljam meg, majd fél óra múlva bejött, elvitte, és még csak egy köszönömöt sem kaptam. Mikor utána kiabáltam, hogy szívesen stb.stb., rámvágta az ajtót a mondat kellős közepén. Sosem értettem, vele miért kedves, én meg miért csak csicskának vagyok jó, holott sosem voltam az a könnyen kihasználható, gyenge típus, igenis meg tudom védeni magam szinte bárkivel szemben. Szóval nem vagyok egy áldozat típus, akibe mindenáron bele kéne tiporni. Mégis nekem csak az marad, hogy napi fél mondatnál is csak rámhangosítják a tv-t, vagy a képembe vágják, hogy "szerinted kit érdekelnek a h*lyeségeid?". Persze, mert a leendő vállalkozásunk fejlesztése biztosan eltörpül a húgom tanárgondjai mellett (akik engem is tanítottak és tudom, hogy csak a húgom lusta és szemtelen, és ezért orrolnak rá). Ezeket sosem fogom megérteni.
Nagyon sajnálom, aki hasonló helyzetben van, bár ennyire durva helyzettel, mint a miénk, még nem találkoztam.
Nálunk amúgy nem szól bele, hogy miért költ rám, inkább elvárja, hogy tartson el helyettük (pedig mivel még nappalin tanulok, jogszerint még rokontartást is kérhetnék tőlük, ha elzavarnának innen, főleg, hogy nagyon jól keresnek).
"Minek szeressek valakit, aki nem olyan, mint én? Képes többet elérni, okosabb, törekszik, és ezt tudja is. Rohadt irritáló. Az a jó, ha valaki ugyanannyira, vagy jobban elborult, mint én, vele egy szinten vagyok, megértjük egymást." - csak egy tipp.
Értem, hogy a húgod pszichiátriai eset, de rajta nem segítene. Neked viszont segítség kellene, hogy megértsd, mi az, amire tőlük ácsingózol, hogy azt már soha nem kapod meg, és hogyan ismerd fel, ha a kapcsolataidban mástól várod el, amit tőlük nem kaptál meg.
Nem akarlak megrémíteni, de még akár meg is értheted a nyomorukat, és megbocsáthatsz nekik. Szeretni őket persze nem muszáj, de eleinte haragudni rájuk igen.
Szerintem pont te vagy apád gyereke, és a húgod van valami jobb kantól.
Mindig a hülyéket ajnározzák jobban...
Szerintem a húgod ugyanolyan, mint anyukád, ezért is jön vele ki jobban.
Szerintem győzd meg apádat, hogy végeztessetek DNS vizsgálatot, te, húgod, ő szempontjából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!