Hogy lehet feldolgozni azt, ha az embernek még felnőttként is állandóan a testvérével kivételeznek a szülei?

21 éves vagyok, a testvérem 18. Régen azt hittem - mivel ezt etették be nekem - hogy csak egy gyerekkori hóbort, testvéri féltékenység volt az, hogy mindig is azt hittem, úgy éreztem, hogy a húgomat jobban szeretik, ő több szeretetet, törődést kap, míg én vagyok a fekete bárány, akit, mintha képtelenség lenne szeretni. Ő mehetett sítáborba, külföldi utakra, engem még az osztálykirándulásokra is alig akartak elengedni, mert sajnálták rám a pénzt (azt mondták, "jobb ha itthonmaradsz, legalább megmarad a pénzünk". Én csak olcsó ruhákat kaptam, ezért le voltam nézve az osztályban, míg a húgom felsőkategóriás márkás dolgokban rohangál. Pedig mindig is jómódúak voltunk, de nem annyira, mint amit a húgom akar! Felnőttként a kiskori videókat nézegetve is csak szörnyülködni tudok, hogy bántak velem, nem csoda, hogy soha nem tudtam tisztelni őket. Velem mindig is csak egy dolgot hajtattak: tanuljak kitűnően. Azon már ki sem akadok, hogy a húgom bukdácsolhat, tudom, hogy ez a legtöbb családban így van. Ahogy azon sem csodálkozom, hogy én 16 évesen mehettem először buliba, ő meg 13 évesen már többször részeg volt. Itt nem erről van szó.

Most odáig jutottunk, hogy a húgomnak drogügyei vannak, lop tőlünk, nem is akárhogy és egy szavát sem lehet elhinni, mániákus hazudozó, szerintem tényleg pszichiátriai eset. Agresszív, mindig annak nyal apám és anyám közül, aki a több pénzt adja, ha nem adnak neki zülleni, akkor k*rvázik, anyázik, ami éppen kifér a száján. Mégis ő a kis kedvenc.

1 éve vette nekem egy autót, hogy eljárhassak dolgozni, de mivel úgy olcsóbb volt, anyám nevére lett iratva (amúgy nagy részét apám fizette és ő javíttatja a mai napig). Eddig én használtam, én takarítottam, szépítgettem, elintéztem az apróbb szerelési dolgokat, fizettem, tankoltam nem csak magamnak. De mióta a úgom letette a jogosítványt, teljesen kisajátította a kocsit, olyannyira, hogy én már bele sem ülhetek! 1 hét után összetörte a kocsit, 100 ezres kárt csinált, de a szüleim gond nélkül kifizették (pedig dolgozott a nyáron, kifizettethették volna vele), csak egy enyje-bejnyét kapott, és amikor én kiakadtam, még én voltam a szörnyeteg, a mocskos szemétláda, amiért el merném kérni tőle azt a kis pénzt, amit keresett a nyáron. A képembe vágták, hogy az nem az én kocsim, nem az én nevemen van, így hagyjam békén, azóta a párom kocsijával kell járnom, mert nem engednek vele. A húgom naponta eljár suliba vele, tankolják neki, nekem sosem tankoltak, egyszer csináltam egy 4600Ft-ot parkolási büntetést, akkor is a fejemhez vágták, hogy "van ám annak postai költsége is, x Ft, azt nem fizetted ki nekünk!".

Régen, ha mentünk valahova, mindig csak az ment, hogy én vagyok a sz*r, szemét alak, a húgom bezzeg milyen kedves, milyen édes és aranyos. Persze, ha meg akartam védeni magam, csak bizonyítottam, hogy undok vagyok (ki ne lenne az hamis vádakra?).

Mindemellett persze, ha fát kell hordani, gyümölcsöt szedni, a húgom sehol nincs, ő megy bulizni, míg mi este 9-ig pakoljuk a fát a párommal (ő sokszor a napi 8,5 óra munka és 2 óra vezetés mellett rakta nyáron) - elég nagy házunk van, nagy kerttel, így sok a munka - de mindig mi vagyunk elővéve, a 18 éves húgom 100%-ig ki van szolgálva és még a pénzt is nyomatják neki, míg engem a párom tart el, még kaját sem vesznek anyámék. Sokszor a húgom is azt eszi, amit a párom vesz a pénzéből és azt a ruhát hordja - ellopja - amit ő vett a fizetéséből nekem! Most összejött egy 20 évvel idősebb férfival, ő is pénzeli, és ez imponál neki, de a szüleim gond nélkül vendégelik a férfit, nem számít, hogy korukbeli, ezért még csak ejnye-bejnye sem volt. Ha én meg szólni merek,a húgom csak lerendez egy "na most már fogd be a mocskos pofádat!" szerű mondattal.

Hogy hogy bírtuk ki eddig, gyomorgyörccsel és folyamatos bezárkózással. Szerencsére egész nap mindenki megy erre-arra, ha meg itthon vannak, bezárkózom a szobámba, így nem kapok idegösszeomlást. Szerintek érthető, hogy azt tervezem (arra gyűjtünk), hogy jövőre lelépünk Európa másik felébe és ott fogunk élni? És hogy tudnám feldolgozni, hogy ok nélkül mindig a húgom kap mindent, hogy mindent leszed tőlem, hogy legszívesebben még a földet is kiszedné a talpam alól? Minden kell neki, ami az enyém, régebben már egy pasimra rá is mászott! Anyám meg igazi csicskája, bele van bolondulva. Egyedül apám az, aki érti, mi a bajom, de ő meg nem tesz semmit. Régen ő is ajnározta a húgomat, de már rájött, milyen. De csak a vállát vonogatja. Mellesleg őt még meg is érteném, mert pár hónapja megtudtam, hogy komoly kételyei voltak mindig is, hogy ő-e az apám, mert anyám többször megcsalta már.