Hogyan kezeljem a kamasz fiunkat? Hogyan reagáljuk le, amikor így viselkedik? (konkrétan bővebben. )

az öcsém is 15 éves. ez a korral jár, ez a normális. nem lehet vele mit csinálni, el kell fogadni, hogy ilyen. néha, amikor olyan hangulatban van, és látszik rajta, hogy vágyik a szeretetre és az ölelgetésre (és mellesleg el is tűrné), akkor lehet szeretgetni. viszont mikor rossz kedve van, inkább ne szóljon hozzá senki, ne akarjatok neki tanácsokat adni, vagy nyaggassátok kérdésekkel, mert csak rosszabb lesz. ha úgy gondolja, majd elmondja, hogy mi a baja. ami még nagyon idegesítő tud lenni, ha minden apróságra rákérdeznek a szülők. a beszólogatás is normális, ezt látjuk a filmekből, ezt tanuljuk a kortársainktól (hozzáteszem: sajnos). nekem sincs kedvem a szüleimmel beszélgetni, vagy hozzájuk bújni (csak nagyon ritkán), pedig én lány vagyok. de ez is majd elmúlik, addig viszont ki kell bírni. ez egy ilyen korszak..

17/L

Csak egyet tudok mondani:ne tessék fenyegetni,hogy pl.:Nincs net egy hétig vagy stb. Ilyenkor alakul ki minden,ami nekünk is nehéz,nem csak a szülőknek. :) Nálam anya a múlt héten a gólyabál előtt megtalált 2 szál cigarettát,amit kértem a barátaimtól. Ki volt akadva,és a fent említettel fenyegetőzött,mert tudja,hogy más hobbim nincs,mert a legjobb barátnőm,és a barátom kettő faluval arrébb lakik. :( Én is hallgatok le hangoló zenét és gyakran vagyok szomorú,mert sokat rágódok a múltan,de el kell viselni,és óvatosan,FINOMAN kordában kell tartani! :) Én is ugyan ebben a korban vagyok,és anya engem csokival vidít fel,vagy be megyünk a városba vásárolni vagy enni. :) Nekem is vannak düh kitöréseim,de ez természetes. :)

14/L :)

ismerős. Nem lehet, hogy szerelmes?

A beszólógatást te hogy viseled?

# 4

Azért nem kell túlreagálni. Ha meg viccnek szántad, akkor nem volt szép dolog.

A beszólogatás, hangulatingadozás kamaszkorban teljesen természetes. Ne idegeskedj emiatt. Nem elbagatelizálni kell persze, de te látod mennyire komoly probléma ez a fiadnál. Ha nagyon aggasztó ez a helyzet beszélgessetek vele, próbáljátok rávenni, hogy mennyetek szakemberhez, de soha ne tukmáljátok rá magatokat, ne erőlködjetek, mert visszájára fog elsülni a jó szándék.

A zenét, baráti kört azt javaslom, hagyd, főleg, ha ismered ezeket a srácokat (ez már eleve nagy szó, hogy hazahozza őket) és szerinted egész szimpatikusak. Ne szólj bele ezekbe a dolgokba. Most még alakul a személyisége, könnyen lehet, hogy az a zene, amit most szeret pár év múlva már teljesen közömbös lesz neki. Annak meg csak örülj, hogy vannak barátai, mert ez a szárnypróbálgatás időszaka, és bizony ilyenkor már próbálnak a fiatalok elhatárolódni a szülőtől, emiatt keresik fokozottan a korstárs kapcsolatokat (az ő véleményük a hiteles, rajtuk keresztül próbálja kialakítani a személyiségét, és a minta amit ti adnátok át, az jelen esetben másodlagos). Ezért örülj, hogy szerinted "normálisabb " barátai vannak, mert ezekszerint szerintetek is jól választott.

A viselkedésével kapcsolatban viszont csakis azt tudom mondani vannak együttélési szabályok, amikhez a fiadnak is alkalmazkodni kell, tisztelnie kell benneteket. Ne hagyjátok, hogy beszólogasson, rossz hangulatot keltsen a családban, visszabeszéljen. Kellenek a korlátok, ti vagytok a felnőttek, állítsátok fel a magatartási szabályokat, mondjátok meg neki határozottan, hogy mi az amit nem tűrtök tőle. Az fontos, hogy a férjeddel egy nevelési elvetek legyen. A konfliktusokat nem árt higgadtan kezelni, ez esetben a férjednek van igaza. Neked meg kell próbálnod erősebbnek lenni, egyébként is azt tapasztalom a kamasz fiúk jobban veszik a nevelési célzatú elbeszélgetéseket az apjuktól.

Fontos, hogy erősítsétek a pozitív oldalait is, dicsérjétek sokat, ha jól csinál valamit, ha éppen közlékeny akkor beszélgessetek vele. Azt mindig tartsátok szem előtt, viszont, hogy nem kisgyerek már és ne is úgy kezeljétek, hanem törekedjetek a partnerségre. Kérjétek ki a véleményét, próbáljatok bizonyos dolgokban közös nevezőre jutni (nyertes - nyertes alapon, tehát úgy oldjátok meg a konfliktusokat, hogy mindenki örüljön)

(családgondozóként dolgozom egyébként, és szociális munkás végzettségem van, bőven vannak problémás kamaszokkal küzdő családok az ügyfél körben, szerintem ti még viszonylag szerencsések vagytok)