Ti hogy bírtok a kamasz gyerekeitekkel? Nekem van egy 20 meg egy 17 éves lányom, konkrétan megbolondulok már tőlük. Valaki nyugtasson már meg, hogy nem csak az enyéim ilyenek és hogy más is agyvérzés-határon van.

igen, de valahogy mintha most kezdenének kamaszodni, egy kicsit késve:) minden... rendetlenek, szemtelenek, nem érdekli őket semmi csak a bulik meg a haverok... elvárják tőlem, h kinyaljam a feneküket, én legyek a tökéletes anya mindig, minden szempontból, de cserébe semmit nem nyújtanak. ha csak egy kicsit is hibázom, azonnal a fejemhez vágják. úgy érzem, mintha a cselédjük lennék. próbálok megfelelni mindenben, de már nem megy. tegnap is leveleztünk( most az apjuknál vannak a héten), írtam nekik, hogy nekem is vannak problémáim, és néha jó lenne, ha kicsit segítenének, mert nem vagyok a bejárónőjük, erre nem is válasxzolnak. de ha szemtől szemben kérem őket, akkor puffognak, hogy ők segítenek. de semmit nem csinálnak. kérvényt kell benyújtani bármit is szeretnék. csak lógnak a neten egész nap. áhh, kicsit kusza lett a megfogalmazás, de tényleg elegem van nagyon... másoknál milyenek a hasonló korú gyerekek?

sajnos egyre több a veszekedés is köztünk, mert egyre inkább úgy érzem, hogy elegem van és ezt meg is mondom nekik. persze ilyenkor meg vannak sértődve és vagyok a kiállhatatlan, aki állandóan b.cogatja őket. közben csak annyit kérek, h a szobájukban legyen rend, év közben tanuljanak és néha segítsenek be nekem a háztartásban. tényleg ekkora kérés ez??? erre az volt a reakció, hogy én ugráltatom őket meg dirigálok, mintha ők rabszolgák lennének. a szobájuk egy kupleráj, a szekrényeikbe behányva a ruhák, szanaszét a földön minden stb. külön kérés nélkül egy zsebkendőt arrébb nem tesznek.

van egy kishúguk, aki négy éves volt, amikor egyedül maradtam velük. éjjel-nappal dolgoztam, hogy eltartsam őket, ezért reggel ők vitték, délután ők hozták el az oviból és kb egy órát vele voltak, amíg haza nem értem. én elhiszem, hogy ez nem egy leányálom, de ennyit nem lehet megtenni? nem szórakozni jártam, hanem dolgoztam. már azt is a fejemhez vágták, hogy ők nevelték!!! a kicsit mert én nem voltam otthon egész nap... meg ilyenek...

egy kicsit kivagyok mostanában.... pedig nagyon igyekeztem, hogy jó anyjuk legyek... nem tudom hol rontottam el... :(

de kedvesek vagytok, hogy ennyien válaszoltok:) nos, a nagy egyetemista, a kicsi még tanul. nagy dolgozik néha, diákmunka, a kicsi meg leveszi az apját, mivel ő a szíve csücske. már rég nem takarítom a szobájukat, de nehogy azt higyjétek, hogy akkor ők igen. hazajönnek és befekszenek a kupi közepére. ha nem szólnék nekik, még hetente egyszer sem pakolnának össze. egyszer kipróbáltuk a férjemmel (újra férjhez mentem), hogy nem szóltam semmiért. ne tudjátok meg mi volt két hét után a szobában. olyan is volt már, hogy elutaztunk 3 napra. egyáltalán nem érdekelte őket. legrosszabb esetben átmennek az apjukhoz, akivel azon röhögnek, hogy én milyen tisztaság és rendmániás vagyok. (nem vagyok az!)ha muszáj, akkor egy adag ruhát is kimosnak maguknak. ez sajnos nem jó ötlet velük szemben. már gondoltam rá, hogy elmegyünk nyaralni 2 hétre nyáron és őket nem viszem el, csináljanak, amit akarnak itthon, nézzük hogyan boldogulnak. de akkor meg ugye azt hallgatnám, hogy őket már nem is veszem emberszámba. mondom, nekem tökéletesnek kell lennem, mindig, mindenben, álljak mellettük, szeretgessem őket, lógjon ki a belem, őket az sem érdekli, mert az a dolgom... már azt is hányszor a fejemhez vágták, amikor a kicsi körül kellett valamit segíteni, hogy minek szültem ennyi gyereket, ha nem bírom... tényleg lehet, hogy kihagyom őket a nyaralásból, hátha akkor észhez térnek.

ment a zöld kéz mindenkinek:)