Most ezért tényleg én vagyok a bunkó? Mit csináljak?

Kedves Kérdező,

tényleg tanulj meg a sarkadra állni és igenis nemet mondani, ha az számodra már nem segítség és önzetlenség, hanem már kényszer és kihasználás.

Te érzed, hogy nálad hol a határ.

Egyáltalán nem vall érzelmileg intelligens anyára az a zsarolás, amit írtál, hogy "mertbezzeg én neveltelek"- nehéz lehet, de én nagyon higgadtan akkor azt válaszolnám, hogy igen, igazad van, ezért hálás is vagyok és szeretlek-tisztellek, de most nem tudok segíteni, nekem X-kor megfelel vagy hetente 1-2-x alkalommal- az anyai szeretetedet pedig majd a leendő gyermekemnek fogom ugyanígy megadni" :)

Jó lenne egyszer elülnötök kettesben egy beszélgetésre és elmondani neki, hogy

- te már felnőtt vagy, önálló életed és párkapcsolatod van, számodra ez a LEGfontosabb

- fel tudod ajánlani, hogy x időtartamban, hetente x ideig pl. átmész és segítesz, ha igényt tart rá- egyébként sajnos a saját megélhetésedért kell teperned

- kérd meg esetleg, hogy találja ki, hogy milyen fix dolgokban igényelné a segítségedet és akkor te át tudod gondolni, hogy melyik jó neked időben vagy egyébként

Természetesen mindez csak akkor áll, ha valóban függetlenedtél tőle és nem ők tartanak már el vagy nem támogatnak anyagilag- mert akkor azért szerintem beleférhet, hogy segítesz nekik jobban.

Mindezt úgy írom, hogy édesanyádhoz korban sokkal közelebb állok és mivel a férjem külföldön dolgozik, ezért a mindennapokban totálisan egyedül el tudok látni egy háztartást és egy 3 éves kisfiút főállású munka mellett is.

Nem is tudok és nem is akarok senkit megkérni semmire- magam szervezem úgy a napokat, hogy meg tudjak minden ügyes-bajos dolgot oldani és hidd el, nem nagy ördöngősség.

Kifejezetten modortalanságnak tartom, hogy késő este értesít, hogy másnap állj elő úgy, hogy igazából nincs vészhelyzet. (a bevásárlás, az unatkozó anyuka nem ez a kategória)

A kialakult rossz "játszmákon" csak te tudsz változtatni- édesanyád - főleg kis gyerekkel- nehezen ébred rá, hogy felnőttél.

Minden jót.

...utolsó (hosszabb) válaszoló vagyok.

Ha az édesanyád ilyen inkorrekt volt korábban is (ld. családi és gyerektartás) akkor tényleg ideje egy beszélgetésnek.

Amikor megsértődik és "mertbezzeg"-ezik, akkor esetleg fnoman, és tényleg nagy tisztelettel elmondhatod azokat a sérelmeket, amik benned vannak annak ellenére, hogy segítesz neki.

Egy halvány esélynek azért jó, hátha megérti.

Nem vagyok pesszimista, sőt: de a véleményem továbbra is az, hogy ti egy nagyon erősen függő szülő-gyerek kapcsolatban vagytok még most is.

A világért sem szeretnélek megbántani, de kívülállóként az utolsó kommentedet olvasva az is felmerült benne, hogy te tk. fiatalon nem is tettél mást, csak belementél egy másik kiszolgáltatott és függő kapcsolatba: odaköltöztél egy idegen családhoz jövedelem nélkül és ott is "gyerekszerepben" maradtál.

Ez bőven messze van még a családfenntartótól vagy a felelős kapcsolattól.

Azt csak azért írom le, mert valószínűleg épp ez kellett ahhoz, hogy "besokallj"- hiszen anyukád szemében is gyerek vagy és az aktuális partnered családja számára is egy gyerek, illetve a gyerek aktuális partnere, mitöbb, eltartottja vagy.

A nap minden órájában függni valakiktől nem lehet könnyű sem anyagilag, sem pszichésen akkor sem, ha ilyen családmodellhez voltál szokva.

21 évesen már lehet, hogy függetlenedni kellene vagy anyagilag, vagy pszichésen vagy mindkettő.

Sokat számítana, hidd el- márcsak a saját önbecsülésednek.

(illetve az jutott még eszembe, hogy a fennálló konfliktusos helyzetet még az tudná nagyon durván bonyolítani, ha gyermeket is szülnél az új családodhoz... minden jókívánságom mellett azért remélem, hogy ilyet nem terveztek).

minden jót kívánok.