A párommal 4 hónapja vagyunk együtt. Van egy 6 hónapos kislányom. Az elején minden jól ment de az utóbbi időben idegesíti amit a gyerek csinál. Mit tegyek. Meg fog ez változni?

Kérdező, azt tedd, hogy egyfelől ne törődj az irigy ősanyucik irreális elvárásaival és "erkölcsi" handabandázásával, mert az az út a besavanyodás, a gyerektől való függés, és ilyen módon a gyerek életének tönkretétele irányába halad, feltétlen kerülendő... az Isten óvjon minden gyereket és minden férfit tőlük...

Azután vésd eszedbe, hogy másféle kapcsolat fűzi az embert a párjához és másféle a gyerekéhez, ezek nem összevethetőek, és nem konkurensei egymásnak, nem kell választani, rangsorolni közöttük, a gyereked a gyereked, és a párod a párod.

Aztán vedd tudomásul azt is, hogy a gyerek nem a Te csatolt részed, hanem egy önálló független ember, aki maga alakítja a saját kapcsolatait, ahogy a párod is szintén. A kettejük kapcsolatának Te drukkolhatsz, meg segítheted, de alakítani ezt nekik maguknak kell, a saját ritmusuk szerint. (igen, egy néhány hetes gyerek is maga épít kapcsolatot, bármely meglepő is...) Amit te megtehetsz, hogy bevonod a gyerekkel kapcsolatos dolgokba, de nem erőlteted, hogy legyen alkalom a kapcsolatépítésre, de ne legyen nyomás rajtuk.

Egyébként meg a férfiak nagy részét idegesít egy 1 év alatti gyerek, engem is idegesített. Az abszolút vér szerintiek is... a férfi ideje általában akkor jön el, amikor a gyerekkel már szót lehet érteni... a Te dolgod Kérdező addig annyi, hogy tartsd az egyensúlyt, hogy túléljetek...

Én azt nem értem, páran miért írják azt, hogy szegény pasi, ő csak szerelmes, de "nem várt" csomagot kapott. Mi? Szóval nem tudta, hogy a kérdezőnek van gyereke? A harmadik randin előhúzott egy mózeskosarat az asztal alól, vagy hogy? Nyilván tisztában volt vele, hogy a kérdezőnek van babája, plusz már négy hónapja együtt vannak, szerintem senki nem kényszerítette bele ebbe a kapcsolatba. Az ő döntése volt, hogy így is elfogadja. Ja, hogy ez mégsem tetszik később annyira? Nos, ez bizony könnyen előfordulhat, de nehogy már az anyuka hibája legyen, hogy a pasi kihúzta a kezét a biliből. Plusz én arra is kíváncsi lennék, hány évesek a kérdező a párjával.

23/N

Kedves Frigg, attól, mert tudom, hogy a nőnek van egy gyereke, még nem jelenti azt, hogy azt is tudom, hogy hogyan működik, mivel jár a mindennapokban egy gyerek, ebbe azért szerintem gondolj bele... Itt emberünknek valószínűleg még nem volt dolga kisgyerekkel, nincs más gyereke, nem volt otthon nagy korkülönbséggel kistestvére, stb... egyszerűen hasonló helyzetben van, mint amikor egy családba megérkezik az első ded, csak még annyival nehezebbe, hogy egyfelől nem volt ideje a terhesség és szülés alatt erre már valamennyire ráhangolódni, másfelől, nyilván sokakl nehezebb így a szerepek megtalálása, hogy nem a saját gyerekéről van szó, hanem egy olyanról, akihez (legalábbis egyelőre) az anyán keresztül kötődik csak, tehát jóval félszegebben, bátortalanabbul.

Amikor nekem volt csecsemő a lányom, és jött a foga, engem ugyanúgy halálra idegesített 15 perc után a gyerek nyüglődése, csak az a különbség, hogy én közöltem, hogy ha nekem fáj a fogam, én is fájdalomcsillapítót veszek be és nem kínzom magam, fogtam a gyereket, meg az akkor divatos fájdalomcsillapító kúput (Germicid C- nem ma volt), kiutaltam a dednek, és béke lett... na ez az, amit ilyen helyzetben amiben a Kérdező párja van, nem tud/nem mer megtenni, hisz a gyereknek nem apja, nem gyámja, nem hozzátartozója.

Tudod, az ilyen kérdéseknél engem az zavar, hogy az ősanyucikák tudnak olyan totál irreális elvárásokat előadni egy férfivel szemben, aminek még a Jézus nevelőapja, Szent József sem felelne meg... és ez nyitja a bicskát, ne szépítsük... én értem, hogy ők a saját elvárásaikkal meg gondolkodásaikkal kénytelenek a "savanyú a szőlő" álláspontot képviselni, de miért akarnak mást is lehúzni a saját nyomorukra, akinek még láthatóan teljesen jó a hozzáállása ehhez az egész kérdéskörhöz, még ha persze néha bizonytalan is... és lám, láthatóan elég hamar talált is párt magának. Igaz nem magát Szent Józsefet, "csak" egy szerető párt.

Egyébként pont ezen a bátortalanságon-félszegségen tud nagyon sokat segíteni a Kérdező, és ezzel voltaképp az egész saját problémáján is, ha nem adja elő a "jajj, CSAK az ÉÉÉÉÉN babókám" mentalitást, hanem a maga természetességében a kezébe nyomja a párjának is szépen nyugodtan, amikor a párja is nyitott erre... mint mondtam, annak a kapcsolatnak a gyerek meg a párja közt épülnie kell, attól lesz, nem a csodától.

Ami persze nem jelenti azt, hogy 100%, hogy a Kérdező meg a párja együtt fognak maradni élethosszan, az ugyanis egyetlen 4 hónapos kapcsolatban sem 100%... de, hogy rosszabbak-e az esélyei az átlagnál, vagy jobbak akár, nos az nagy mértékben rajta múlik.

Néha engem is idegesít amit a párom kisfia csinál. Ettől függetlenül nagyon szeretem, de amikor rossz akkor szólok a páromnak, hogy legyen szíves intézkedni (ő jobban tud hatni a fiára, mint én)

Amikor a párom nincs otthon, és a fiával kettesben vagyok, és kihúzza a gyufát akkor büntetés (kikapcsolom a tévét, elveszem a játékát amit hozzámvágott/földhöz vágott, nem megyünk játszóra stb).

Hisztizik, kis idő múlva megnyugszik és jön bocsánatot kérni.