Normális ez a kapcsolat?

Hogy anyámék elváltak (aminek nagyon örültem,mert ez egy rossz házasság volt)

Elköltöztünk egy társasházba,később anyám talált magának egy férfit akivel jól kijönnek,szerencsére annyira jól,hogy egy évre rá össze is költöztek. Az én cuccaim nagyanyámhoz kerültek,ők meg vitték a sajátjukat. Én mondtam ,hogy vigyék inkább mamámhoz,mert ha én hazajövök, akkor úgyis odamennék,mert náluk csak két szoba van és nem lenne egészséges hogy a tesómmal egy szobába legyünk, ő most kamaszodik meg minden.Ráadásul sok a körkülönbség is,szóval tűz és víz.

De amióta ők elköltöztek anyummal, nem tudunk már úgy beszélgetni, egyszerűen nincs semmi közös témánk, ha el is megyek hozzájuk hétvégére,akkor is ők a párjával beszélgetnek én meg ülök és hallgatom, vagy tesómmal próbálok kommunikálni, hát az nem igazán megy, ő csak akkor beszél velem,ha én kérdezem, különösebb beszédet nem folytatunk.Anyummal is csak ülünk,nem tudunk mit mondani egymásnak.Meg amikor ott vagyunk mindenki csinálja a saját dolgát én meg csak ülök az asztalnál ,ha próbálok beszélgetni beszélgetnek,de ha én nem ,akkor senki sem.Abból is elegem van már,hogy van egy csomó unokatesóm,de mindegyiket mindig én keresem engem sosem hiv fel senki, sosem ír egy üzenetet a neten.Most a barátom anyukájánál lakom,mert vizsgázom,és majd megyek vissza külföldre,ha ez sikerül. Bár már ezt sem mondhatnám biztosra,mert a barátommal is elég slampos a dolog.Már vele sincs semmi közös témánk, nem tudunk egymásnak mit mondani, én itt lakom az ő lakásukban az anyukájával,nem a legegészségesebb dolog,mert azért egy nálam 40évvel idősebb emberrel együtt élni,elég nehéz,mindig mindent jobban tud.

Ha innen is el kell mennem akkor már csak nagyanyámhoz tudnék menni,de ott is hová? van 3 szabad szoba, csak túl nagy, nem lenne rá pénz,hogy én azt fűteni tudjam, ráadásul a nagyanyám háza nem a leghigénikusabb és én ott nem önállóskodhatom,mert oda sincs semmi közöm.Meg nagyanyám úgy sem engedné.Olyan egyedül érzem magam, nincsen semmim meg senkim, a pénzem is elfogy már, vissza kéne mennem külföldre dolgozni, de már kevés a pénzem,arra,hogy én ott egy hónapig amig nincs fizum, addig fenntartsam magam.

Nem tudok senkihez fordulni ezzel, mert bárkinek mondanám el a családból valahol biztos,hogy harag lenne.Nagyanyámhoz sem mindegy mikor megyek,mert ő sem beszélget úgy velem ,fontosabbak a hülye sorozatok.Pedig én vagyok az egyetlen az unokák közül,akire bármit rábízhat,mert én segítek neki mindenben.

Én egyáltalán nem érzem magamat rossz embernek , nem hiszem,hogy bárkit is bármivel megbántottam,ahol segíthetek ott segítek. Milyen család ez?

Hogy ilyen sokan vagyunk,mégis mindenki éli a kis életét, csak én vagyok egyedül. ráadásul a barátom is ha majd hazajön hozzám,úgy érzem majd szakitani akar velem, csak addig nem akarja megmondani,amig nem sikerül a vizsga.Amióta meg van a vizsgaidőpont ő már úgy várja, meg minden, meg le is szar teljesen.

Tudom,hogy sokat írtam,aki nem akarja ne olvassa el, de nekem ez jutott. Csak ide tudom kiirni magamból ami bánt,mert mást nem nagyon érdekel.