Apák, ti nem szégyenkeztek a lányaitok miatt?

Kérdező: elég bután látod a dolgokat és sarkosan fogalmazol. Nyílván nem volt alkalmad olyan lányokkal találkozni, akik msáként viselkednek és gondolkodnak.

Ugyanezt kérdezhetném fordítva is: lányok, közületek mennyien szégyenkeztek az apátok és/vagy az anyátok miatt?

Az az apa, akinek szégyenkezni van oka, az nem a lányai miatt, hanem saját maga miatt szégyenkezzen., mivel ő nevelte ilyenné, vagy hagyta ilyenné válni a lányait.

Viszont én nem tapasztaltam ennyire általánosan olyan dolgokat, amit írsz.

21.58

Ugyanezt akartam írni. Valami nem stimmel a kérdezővel... De az biztos, hogy egy Don Huan nem tenne fel ilyen kérdést, helyette "csajozna".

Szóval, kedves kérdező?...

Apu nekem mindig is azt mondta, milyen büszke rám, mindenre, amit elértem.

Nem vagyok egy nagyon hű de csuda szuper lány, nincs nagy karrierem, nem vagyok eszméletlenül szép sem, és karcsú sem vagyok, de nem vagyok átlagos.

A szüleim értékrendjét sajátítottam el, ahogy minden lány így teszi. Az én szüleim értékrendje viszont merőben más, mint a mai világé. Soha nem jártam buliba, nem élveztem a zajos társaságot, többre értékeltem egy jó beszélgetést minden dohányfüstös diszkónál. Annyit gúnyolt a környezetem az elmúlt 26 évben, hogy elmondani sem lehet, korábban az öltözködésem miatt, majd pedig, hogy nem dohányzom és nem iszom még a régi "jó" osztálykirándulásokon sem. A magam szerény képességeit többé kevésbé kihasználva szorgalmasan tanulva jutottam araszolva előre az életben, most van munkám, és van egy nagyszerű párkapcsolatom, mindig csodálkozom rajta, hogy lehet, hogy meg tudjuk beszélni drámák és hisztik nélkül egymással minden dolgunkat a párommal, hogy lehet, hogy merünk bízni egymásban, hogy lehet, hogy 5 éve együtt vagyunk, és hogy lehet, hogy előtte nem voltak "pasiaim", csak ő az egyetlen.

Azt hiszem jogosan büszke rám az Apám, akire én magam is olyan büszke vagyok. Hasonló lettem hozzá, aki olyan merőben másmilyen, mint egy átlagos apuka. Hálásak vagyunk egymásért.

Amiről nem tudott, az nem fájt:)

Én is eljártam bulizni fiatalkoromban, pasiztam is, de nem kötöttem midnent az orrára. Jó, persze, tudta, hogy bulizni megyek, de sose úgy öltöztem fel, hogy az szégyelnivaló lett volna(sőt, ő varrta nekem a bulizós szoknyákat, mert szabó)

Biztos sokszor szégyelt volna, ha látott volna, nem tagadom, hogy ittam is, buliztam is. De mellette tanultam rendesen és normális, diplomás, jó munkahellyel rendelkező ember lett belőlem.